A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Nincs mit bizonyítani, ha az adott pontok száma vagy . Akkor sem kell viszont -nél több pontot egyidejűen tekintetbe vennünk, ha több pontunk van, hiszen pont határoz meg összekötő szakaszt, ha nincs közös végpontjuk (különben közös végpontra úgysem vonatkozik az állítás). És ha nem volna igaz az állítás, vagyis lehetne mutatni olyan (nem az adottak közül való) pontot, amely több szakasznak közös belső pontja, ehhez a cáfolathoz is elég lenne mutatni kettőt a -n átmenő szakaszok közül. Tegyük föl az állítással ellentétben, hogy -n átmennek az és szakaszok, méghozzá úgy, hogy az távolságok legkisebbike, ahol végigfut az adott pontok halmazán, de , és értelemszerűen ugyanígy a távolságok legkisebbike. (Arra viszont nem lesz szükségünk, hogy -hez, -hez mi a legközelebbi pont.)
Föltevéseink szerint és , ennélfogva Írjuk föl a háromszög-egyenlőtlenséget a és ,,háromszögek'' -vel ,,szemben fekvő''oldalára: Összeadva ezeket és kihasználva, hogy belső pont: | | ez pedig ellentmond (1)-nek. Eszerint a pont létezéséből levont két helyes következtetés nem egyeztethető össze, feltételezésünk tehát hibás volt. Ezzel meggyőződtünk arról, hogy az állítás igaz. Megjegyzés. (2)-ben az egyenlőségek megengedését elkerülhettük volna további meggondolások árán, de a megengedés úgysem érinti az ellentmondást, mert (1)-ben szigorú egyenlőtlenség érvényes a föltevések alapján.
|