A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Legyen a téglatest alap- és fedőlapja , ill. , továbbá a kiszemelt élek és . Az élszakaszok minimális távolságösszeget adó pontjának kijelölése egyszerű a kiszemeltekkel párhuzamos éleken (ezeket magukat is beleértve), hiszen az ilyen szakaszok mentén az egyik távolság állandó. Így az , , , , valamint , , , élszakasz kívánt pontja nyilvánvalóan az elsőnek írt végpont.
Ezzel -nek már csúcsát kijelöltük, és ezek alkalmas páronként éppen a harmadik irányú élszakaszok közül -nak a végpontjai. Így ‐ ha csupán a kívánt test meghatározására törekszünk ‐, az , és élen nincs is mit keresnünk, bármely belső pontjuk adódnék is, az a konvexség miatt már hozzátartoznék -hoz és nem is lenne valódi csúcs. Azt is látjuk, hogy a még nem tekintett szakaszon bármely pontra adódik is a minimális összeg, mindenképpen úgy áll elő -ből, hogy levágjuk belőle -t és -et, pontosabban a és gúlákat. Ezek "vízszintes'' lapjai egybevágók, magasságaik összege , térfogatuk összege , ami a térfogatának része. Így térfogata a térfogatának része. A teljesség kedvéért mégis meghatározzuk -ot is. Nyilvánvaló, hogy a kijelölt éleken -től, ill. -től kell mérnünk a távolságokat. Síkbelivé alakítjuk feladatunkat avval, hogy a lapot körül belefordítjuk a lap meghosszabbításába, ekkor a új helyzetét, -t -gyel összekötő szakasz metszi ki -ot, mert minden más pontra a háromszög-egyenlőtlenség alapján . Megjegyzés. Nem volt szükségünk annak felhasználására, hogy élei -féle hosszúságúak; legföljebb azt zárta ez ki, hogy pl. esetén azonnal kimondhassuk: felezi -et, és hogy ez akkor se legyen lehetséges, ha más élpárt szemelünk ki. |