Két strucc beszélgetéséből lestük el az alábbi mondatokat:
$A$ strucc: Képzeld el, a múltkor egy olyan függőleges helyzetű síktükörre bukkantam, ami épp az én magasságomra volt beállítva, azaz amikor belenéztem, nem láttam át a fejem fölött, és nem láttam a lábam előtt a talajt.
$B$ strucc: Ez csak úgy lehetett, hogy a földtől egy bizonyos magasságban volt a tükör alja.
$A$ strucc: Igen, de sajnos elfelejtettem megmérni, mennyi volt ez a távolság, és nem mértem meg a tükör magasságát sem. Egyszóval ott gyönyörködtem magamban a tükör előtt, amikor egy vadász fülön ragadott, és mint fizikai ingát a talpamnál fogva felkötött, és lengetni kezdett. Még a lengésidőt is megmértem, emlékszem, egészen pontosan $2\mathrm{,}59\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> s</span>}$ volt. Miután elengedett, nem csoda, hogy olyan kis tojást tojtam, amelynek hossza a fejem búbjától csak a szememig érne, azaz $10\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> cm</span>}$ hosszút.
$B$ strucc: De hisz akkor tudom, milyen magasan van a tükör, amibe belenéztél, és még a magassága is nyilvánvaló!
Hogyan jött rá a $B$ strucc a tükör magasságára, földtől való távolságára, és mekkorák ezek a távolságok? (Aki véletlenül nem tudná, a strucc tehetetlenségi nyomatéka a súlypontjára vonatkoztatva $\frac{1}{4}m{l}^2$, ahol $m$ a strucc tömege, $l$ a magassága; a strucc súlypontja a magasság felénél van.)