A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. 2. feladat. Elektromosan töltött szappanbuborék 2.1. A szappanbuborék belsejében a nyomás a felületi feszültség miatt nagyobb, mint a külső (atmoszférikus) nyomás: (Ezt az összefüggést pl. a képzeletben félbevágott buborék egyik felére felírt erőegyensúly feltételéből származtathatjuk.) Az egyesített gáztörvény a levegő intenzív állapotjelzőire így írható fel: Ennek alapján a kérdéses arány:
2.2. A megadott számértékek felhasználásával: | | (Az eredmény azt mutatja, hogy a felületi feszültség hatására a nyomás igen csekély mértékben növekszik.)
2.3. A buborék lebegésének a feltétele az, hogy a buborékra ható felhajtóerő egyenlő nagyságú a buborék súlyával, ami a szappanhártya és a benne lévő levegő súlyának az összege: | | Megfelelő átrendezés és a számszerű adatok behelyettesítése után a buborék lebegéséhez szükséges belső hőmérséklet: | | A lebegéshez a buborékban lévő levegőnek valamivel több, mint -kal melegebbnek kell lennie a külső levegő hőmérsékleténél.
2.4. Miközben a buborék belsejében a hőmérséklet a külső levegő hőmérsékletére csökken, a buborék sugara 0,8%-kal lecsökken, és a szappanhártya vastagsága is megnő. Ezeket a változásokat azonban a feladat szövegében szereplő tanács szerint elhanyagoljuk. Nyugvó levegőben ilyenkor a buborék a talaj felé süllyed. Az sebességgel felfelé áramló levegő akkor akadályozza meg a buborék leesését, ha a Stokes-féle közegellenállási erő megegyezik vagy meghaladja a buborék súlyának és a felhajtóerőnek a különbségét: Átrendezés után a felfelé áramló levegő sebességére a következő relációt kapjuk:
2.5. A számszerű adatok behelyettesítése után m/s eredmény adódik.
Megjegyezzük, hogy a paraméteres kifejezés második tagja az első tagnál három nagyságrenddel kisebb, vagyis elhanyagolható. Ez is indokolja, hogy a továbbiakban a felületi feszültségből adódó tagokat elhanyagoljuk.
2.6. Elektromosan töltött szappanbuborékok esetén a felületi feszültség hatásához képest fordított nyomáskülönbség alakul ki a buborék belseje és a külső levegő között, mivel a buborék felületén lévő töltések taszítják egymást. Ezt a nyomáskülönbséget jelöljük így: . Ezzel a jelöléssel ; feladatunk az egyenlőség jobb oldalán lévő két tag meghatározása. Elektromos töltések nélkül (a felületi feszültség hatásának elhanyagolásával) a buborékban a nyomás , és a buborék térfogata a kezdeti sugár köbével, vagyis -bel arányos. Feltöltött buborék esetén a nyomás , a térfogat pedig a megnövekedett sugár köbével, vagyis -bel arányos. Mivel a buborékban lévő levegő hőmérséklete nem változik, így alkalmazhatjuk rá a Boyle‐Mariotte-törvényt, vagyis a nyomás és a térfogat fordított arányosságát: A töltések következtében fellépő nyomásjárulékot a buborék falánál fellépő átlagos elektromos térerősség és az egységnyi felületre jutó töltés (töltéssűrűség) szorzataként számíthatjuk ki. Az sugarú buborék belsejében a térerősség nulla, közvetlenül a buborék felületén kívül pedig így | | Másrészt a töltéssűrűség , így az elektromos eredetű nyomáskülönbség: Ugyanez a mennyiség a külső és a belső gáznyomás különbségeként is felírható, tehát | | ahonnan a keresett kifejezés pl. így adható meg: | |
2.7. Feltételezve, hogy a buborék sugarának megváltozása (az eredeti sugárhoz viszonyítva) kicsi, a fenti formulában az | | közelítés alkalmazható, s innen a sugár (kicsiny) növekedésére ez adódik:
2.8. A lebegés feltétele most is a felhajtóerő és a súly egyensúlya: | | Ha a felületi feszültség hatását elhanyagoljuk, akkor a töltetlen buborék belsejében a kezdeti sűrűség megegyezik a külső levegő sűrűségével (), hiszen a hőmérséklet is és a nyomás is (jó közelítéssel) ugyanakkora kívül és belül. A feltöltött buborék sugarát fejezzük ki segítségével: | | Közelítés és némi egyszerűsítés után ezt kapjuk: | | Helyettesítsük be helyére az előző alkérdés eredményét, és fejezzük ki a töltést: | | Megtartottuk az olimpián alkalmazott, a hazai gyakorlattól néhol kicsit eltérő jelöléseket.Ezt legegyszerűbben úgy mutathatjuk meg, ha feltételezzük, hogy a vékony (de véges vastagságú) töltésrétegben a töltések eloszlása homogén. A Gauss-tétel alkalmazásával láthatjuk, hogy ekkor a belső nulla tér lineárisan növekedve éri el a külső felületen felvett értékét, tehát a töltésrétegben átlagosan a külső érték fele lép fel. Megmutatható azonban az is, hogy a vékony töltésrétegben tetszőleges töltéseloszlás esetén is a külső térerősség fele adja az átlagértéket. |
|