A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A töltésű testre az elengedés pillanatában a másik két töltés külön-külön nagyságú elektrosztatikus taszítóerőt fejt. Ezek az erők -os szöget zárnak be egymással, eredőjük tehát Newton mozgástörvénye szerint a test gyorsulása: | |
A rögzített töltésektől távolságban a töltésű test elektrosztatikus energiával rendelkezik. (A képletben szereplő 2-es faktor a páronként számolható energiák összegéből adódik.) A távolságra elmozduló töltött test elektrosztatikus energiája értékre csökken, az energiakülönbség a test mozgási energiáját fedezi: ahonnan a test sebessége a kérdéses pontban: Amennyiben a nehézségi erő hatását is figyelembe vesszük, akkor a függőleges mozgás kétféle módon is megvalósulhat. Ha a töltésű test az azonos magasságban rögzített két töltés felezőpontja fölött helyezkedik el, akkor a kezdeti gyorsulás a fentebb kiszámított gyorsulás és a nehézségi gyorsulás különbsége: Ebben az elrendezésben azonban a test soha nem távolodik el a rögzített töltésektől távolságra, hanem már hamarabb visszafordul és (anharmonikus) rezgőmozgást végez. (Ezt onnan tudjuk, hogy az energia-tételből kiszámolható sebességnégyzetre a töltésektől távolságban negatív szám adódna!) A másik lehetőség: a töltésű test kezdetben a rögzített töltések felezőpontja alatt található. A kezdeti gyorsulás ilyenkor: és a kérdezett sebesség (ugyancsak az energia-tételből számolva): |