A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A neutronok mozgásuk során oxigén, hidrogén és deutérium atommagokkal ütközhetnek. Az oxigénnel való ütközés során a neutron sebességének nagysága csak igen kis mértékben csökken, mivel az oxigén atommag tömege sokkal nagyobb, mint a neutron tömege. A (proton) jobban befogja a neutronokat, mint a deuteron, ezért bizonyos reaktortípusoknál nehézvizet használnak lassító-közegként. A továbbiakban feltételezzük, hogy a feladatban szereplő nehézvíz nem tartalmaz számottevő mennyiségben atomokat. A neutron sebessége akkor csökken a legnagyobb mértékben, ha nehézvízben mindig a legkisebb tömegű atommagokkal, a deuteronokkal ütközik, méghozzá centrálisan. (A deutérium atommagok ugyan egy-egy elektronnal nehézhidrogén atomokat, azok pedig oxigénnel nehézvíz molekulákat képeznek, de ezek az atomi és molekuláris kötések a neutron mozgási energiájához képest igen gyengék, emiatt a deuteronokat szabad részecskéknek tekinthetjük.) Ha egy tömegű, sebességű részecske tömegű álló részecskével centrálisan és tökéletesen rugalmasan ütközik, akkor az ütközés utáni sebességének nagysága (az energia- és az impulzusmegmaradás törvénye szerint) lesz. (Ebből a képletből látható, hogy a sebességcsökkenés aránya annál kisebb, minél kisebb az tömegarány.) A deuteron tömege kb. 2-szerese a neutron tömegének, így pontosabb táblázati tömegadatokkal . További ütközések során (ha azok szintén centrálisak és egyenesek, vagy ahhoz közeliek) a neutron sebessége ugyanolyan arányban csökken, mint az első ütközésnél. Így az -edik ütközés után a neutron sebessége lesz. Innen és a megadott sebességekből az ütközések számára | | adódik. Elméletileg tehát 9 ütközés éppen elegendő, hogy a neutron a kívánt mértékben lelassuljon, a valóságban azonban (a ferde ütközések lehetősége miatt) akár 2‐3-szor több ütközésre is szükség lehet. |