A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Amikor a kicsiny test éppen kezd felemelkedni a talajról, rá a vízszintes talaj nem fejt ki nyomóerőt, és emiatt a súrlódási erő is nulla kell legyen. A testre tehát ebben a pillanatban csak a fonál által kifejtett (fonal irányú és valamekkora nagyságú) kényszererő, valamint függőlegesen lefelé gravitációs erő hat. Bontsuk fel a test vízszintes irányú sebességét és gyorsulását fonal irányú (radiális) és rá merőleges (tangenciális) komponensekre (lásd az 1. ábrát)!
1. ábra A radiális sebesség éppen a motor által biztosított kell legyen. Az eredő sebesség és a gyorsulás is vízszintes, tehát továbbá a tangenciális irányú mozgásegyenlet szerint Ezekből az összefüggésekből valamennyi sebesség- és gyorsuláskomponens kifejezhető:
Tudjuk még a radiális (centripetális) gyorsulás és a tangenciális sebesség közötti összefüggést: ahonnan a korábbi eredmények behelyettesítésével és az geometriai összefüggés kihasználásával azaz Eszerint a kis test távolsága a faltól a felemelkedés pillanatában
II. megoldás. Jelöljük a test és a fal távolságát valamely időpillanatban -vel. A fonal hossza módon változik, ahol a pillanatban érvényes hossz (2. ábra). A Pitagorasz-tétel szerint Az függvény második deriváltja (egy előjeltől eltekintve) megadja a test vízszintes irányú gyorsulását. Ebből kiszámíthatjuk a fonálerő vízszintes komponensét, -t, majd (a geometriai viszonyok ismeretében) a teljes fonálerőt, illetve annak függőleges összetevőjét, -t. A test nyilvánvalóan abban a pillanatban válik el a talajtól, amikor eléri és kezdi meghaladni az gravitációs erőt.
2. ábra A számolás menete (a technikai részletek elhagyásával):
Innen a faltól mért távolság a kérdéses pillanatban: |