A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Előfordulhat olyan eset, amikor homogén testek tömegközéppontjainak távolságát csökkentve csökken a közöttük ható gravitációs erő. Két példát is mutatunk erre. 1. Képzeljünk el egy nagyméretű, homogén tömegeloszlású ,,bolygót'', amelyben egy nagyon keskeny furat található a felszíntől a középpontjáig. Helyezzünk a furatba egy kicsiny, pontszerűnek tekinthető testet! Ismert, hogy egy egyenletes tömegeloszlású gömbhéj a belsejében levő testre nem fejt ki gravitációs erőt. Emiatt a bolygó középpontja felé haladva csak a ,,belül levő'' tömeget kell számításba vennünk az eredő vonzóerő kiszámításánál. Ez a tömeg a középponttól mért távolság köbével arányos, a vonzóereje pedig a középponttól mért távolsággal arányos. Ezek szerint a bolygó belsejében a tömegközéppontjához közeledve egyre kisebb lesz a gravitációs erő. 2. Van olyan eset is, amikor két kiterjedt test között a tömegközéppontjaikat eltávolítani akaró ,,gravitációs taszítóerő'' lép fel, és ennek az erőnek a nagysága annál kisebb, minél közelebb van egymáshoz a két test tömegközéppontja. Gondolatkísérletünkben két test, és szerepel. Az test két, egyenként tömegű homogén gömbből, és az őket összekötő vékony pálcából áll. A rúd sűrűsége ugyanakkora, mint a gömböké, így az egész test homogén tömegeloszlásúnak tekinthető. (A gömbök távolsága sokkal nagyobb a sugaruknál.) A másik, jelű test egy tömegű gömb, amelyet teljesen átfúrtunk az egyik átmérője mentén. A furat vékony, éppen csak akkora, hogy a test ráférjen az test rúdjára. Az test tömegközéppontja nyilván a két gömb között van, félúton. Ha ettől a ponttól távolságra van a rúdra ráfűzött test, akkor a testek közötti erő: | | Ez az erő annál nagyobb, minél nagyobb az távolság, tehát minél messzebb van a két tömegközéppont egymástól. |