A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Tükrözzük -t -re, majd a tükörképet középpontosan kicsinyítsük -ből úgy, hogy a kicsinyített sokszöget tartalmazza, de -nek legyen egy olyan csúcsa, amely kerületén van. (Ez a tulajdonság konvexsége miatt a kicsinyítés arányát egyértelműen meghatározza. Ugyanakkor előfordulhat, hogy több csúcsa ‐ pl. ha egy háromszög és a súlypontja, (1. ábra) ‐, vagy esetleg egy egész oldala ‐ (2. ábra) ‐ kerületére kerül.) Megmutatjuk, hogy az irányú egyenesek közül -nek esik a leghosszabb darabja belsejébe. Ehhez elegendő megmutatnunk azt, hogy az -vel párhuzamos egyenesek közül -nek esik a leghosszabb darabja belsejébe, mert a -t -be vivő leképezés megtartja az egyenesek irányát és a szakaszok arányát. Mivel rajta van kerületén, ezért -nak van (legalább) egy oldala, amely tartalmazza -t. Legyen képe a -t -be vivő leképezésnél (3. ábra). Ekkor a egyenes által meghatározott félsíkok közül is, valamint a egyenes által meghatározott félsíkok közül is teljes egészében abban a félsíkban van, amelyikben , mert konvex. Azonban definíciója miatt benne van a és egyenesek által határolt síkban, tehát is teljes egészében ebben a sávban van. Ha jelöli képét a -t -be vivő leképezésnél, akkor a -n átmenő szakaszra teljesül, hogy a -t tartalmazó és párhuzamos egyenesek által meghatározott sáv határoló egyeneseinek egy-egy pontját köti össze, és teljes egészében belsejében van. Mivel a és a egyenesek meghatározta sávban fekszik, azért minden, az -vel párhuzamos egyenesből olyan szakaszt vág ki , amely része egy hosszúságú szakasznak. Az irány tehát valóban eleget tesz a feladat követelményének.
|