A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A "szivárgó'' kondenzátorok mindegyike egy ideális kondenzátor és egy ellenállás párhuzamos kapcsolásaként fogható fel. A megadott voltonkénti szivárgási áramokból és értékei:
| |
Az áramkör eredő ellenállása: | Re=R1RR1+R+R2RR2+R=R11+R1/R+R21+R2/R, | a főágban folyó áram pedig: Ez az áramerősség akkor a legkisebb, ha Re a legnagyobb, ez pedig a fenti előnyös felírásból láthatóan R legnagyobb értékénél áll be (így kikerülhetjük a deriválás bonyodalmait). R legnagyobb értéke viszont ∞, vagyis I akkor minimális (abszolút minimum), ha nem kötünk be ellenállást. Számítsuk ki a kondenzátorokra jutó feszültségeket: | U2=UR1+R2R2≈430V>350 V és U1 = U-U2≈170 V. | Látható, hogy ebben az esetben a C2 kondenzátor átütne. A feladat tehát az, hogy R értékét addig csökkentsük, amíg az U2 feszültség 350V nem lesz. Ez a maximális megengedhető feszültség a C2 kondenzátoron. (U2>U1 bármilyen R értékre, tehát a C1 kondenzátort nem kell vizsgálnunk.) Tehát ahonnan | R=(2U2-U)R1R2UR2-U2(R1+R2)≈0,9MΩ. | Ekkora ellenállás esetén folyik át az áramkörön a legkisebb áram, anélkül, hogy bármelyik kondenzátor átütne.
Borgulya Gábor (Pécs, Nagy Lajos Gimn., III. o. t.) |