Feladat: 2141. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Cynolter Gábor ,  Deák Csaba ,  Ligeti Zoltán ,  Marczin Attila ,  Tasnádi Tamás 
Füzet: 1987/április, 186 - 188. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Hajítások, Anharmonikus rezgések, Függvények grafikus elemzése, Közelítő számítások, numerikus módszerek, Analógia alkalmazása, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1986/május: 2141. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A t=0 pillanatban a függőlegeshez képest α szögben, v0 kezdősebességgel elinduló vízcseppek mozgását az

y(t)=v0tcosα-gt2/2
és az
x(t)=v0tsinα
egyenletek írják le. (Ezek az egyenletek tulajdonképpen csak a szabadon mozgó, már cseppekre szakadt vízsugárra érvényesek, a kifolyócső közelében még nem; ‐ ott az egyes folyadékdarabkák a környező folyadék hatását is érzik, ezt azonban a továbbiakban elhanyagoljuk.)
A földetéréskor y=0, ahonnan a repülés idejére
t*=2v0gcosα,
a repülés távolságára pedig
X=x(t*)=v02gsin2α
adódik. Egy tetszőleges t időpillanatban elinduló vízcsepp T=t+t* időpillanatban ér földet, azaz
T(t)=t+2v0gcosα(t),(1)
repülés távolsága pedig
X(t)=v02gsin2α(t).(2)
A fenti két egyenlet az
α(t)=Asin(2πt/t0)(3)
függvényalakkal együtt egyértelműen meghatározza a keresett X(T) függvényt. A grafikus ábrázolás ténylegesen úgy történik, hogy kiszámítjuk különböző t értékekhez tartozó X és T mennyiségeket, és ezeket egy derékszögű koordináta-rendszer tengelyeire felmérve az így kapott pontokat összekötjük. (Az ilyenfajta függvénymegadást, vagyis amikor X-et nem közvetlenül a független változó T-ből számítjuk ki, hanem mindkettőjüket egy harmadik mennyiségből, t-ből származtatjuk, paraméteres alaknak nevezik. A paraméteres függvényalaknak az az előnye, hogy vele "többértékű'' függvények is megadhatók.)
Gyorsítja a függvényábrázolást az, ha észrevesszük, hogy az X(T) függvény periodikus t0 periódusidővel, tehát X(T+t0)=X(T), továbbá fennáll az X(T+t0/2)=-X(T) összefüggés is. Ez utóbbi miatt elegendő egy félperiódusra, tehát 1,5 s-nyi időtartamra szorítkoznunk, ezt pedig mondjuk 15 pontban, vagyis 0,1 s-onként számolva kielégítő pontossággal megkapjuk az X(T) függvény (1. ábra).
 
 
1. ábra
 

Látható, hogy X(T) bizonyos időintervallumokban nem egyértékű, hanem három különböző értéket felvevő függvény. Ez azzal függ össze, hogy a különböző időpontokban ‐ különböző irányokban ‐ elindított vízcseppek egyszerre érhetik el a földet. Amennyiben a földetérés helyén szétfröccsenő vízfoltot egy "részecskének'' tekintjük, amely vízszintesen mozog, úgy az 1. ábrát tanulmányozva azt a meglepő kijelentést tehetjük, hogy ezen részecskék száma nem állandó, hanem néha megváltozik. Az A,A',A'',... pontoknak megfelelő pillanatokban hirtelen két új ‐ eddig nem létező ‐ részecske "keletkezik'', majd nagy sebességgel eltávolodik egymástól. A B,B',B'',... pontoknál viszont egy-egy részecske egymásnak ütközik, s mindkettő "eltűnik'', annihilálódik. Ez a jelenség bizonyos értelemben jól modellezi az elemi részecskék és antirészecskéik (például elektronok és pozitronok) párosával történő keletkezését és annihilálódását.
Az X(T) út‐idő függvényből a sebességet a függvény meredekségének vizsgálatából kaphatjuk meg. Ez történhet az 1. ábrán látható görbe "grafikus deriválásával'' (vagyis a meredekség pontonkénti lemérésével és ábrázolásával), vagy a (2), (3) és (4) egyenletekből a
ΔXΔT=ΔX(t)ΔT/ΔT(t)Δt==v02g[cos2α(t)]2A[cos(2πt/t0)]2π/t01-2v0g[sinα(t)]A[cos(2πt/t0)]2π/t0


összefüggés segítségével. A sebességfüggvény ugyancsak többértékű függvénye T-nek (2. ábra).
 
 
2. ábra
 


Az A,A',A'',... keletkezési ‐ és a B,B',B'',... megsemmisülési pontokban a sebesség határértéke végtelen nagy. Ez azonban nincs ellentmondásban a relativitáselmélet azon állításával, miszerint a fénynél gyorsabban egyetlen test sem mozoghat, hiszen az X(T) függvény nem egyazon anyagi pont helyzetét, hanem különböző vízcseppek földetérési koordinátáit adja meg.