A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Kezdetben a vitorlást a gravitációs erő tartja körpályán, vagyis ez biztosítja a centripetális erőt: - ből m/s. A fénynyomás nagysága , ahol az energiaáram sűrűsége, pedig a fénysebesség (lásd a IV. o. fizikakönyvet). Az energiaáram sűrűsége a jelenlegi távolságban adott; számoljuk ki tetszőleges távolságra! Mivel egy-egy adott gömbfelületen átáramló energia ugyanannyi, távolságban az energiasűrűség , ahol és a megadott adatok. Észrevehetjük, hogy így lényegében a vitorlára ható erő felfogható egy taszító jellegű "gravitációs'' (vagy inkább Coulomb) erőnek. Ezen erő nagysága: ahol a vitorla felülete. Ezen eredmény birtokában felírhatjuk a vitorlás összes energiáját: | | ami a megadott ill. kiszámolt számadatok felhasználásával: J, tehát pozitív érték. Tudjuk, hogy ha egy égitest összenergiája negatív, akkor kering a Nap körül; ha nem negatív, akkor elhagyja a Naprendszert. Ez kétféleképpen történhet: ha az energia zérus, akkor parabolapályán, ha pozitív (mint most is), akkor hiperbolapályán hagyja el a Naprendszert. Az elhagyás ténye belátható a következőképpen is: az erőket kiszámolva a gravitációból származó erő N-nak, a fénynyomásból származó pedig N-nak adódik. Mivel mindkettő távolságfüggése - es, a taszítóerő mindig nagyobb, vagyis a Nap "kifújja'' a vitorlást a végtelenbe. Összefoglalva: a vitorlás egy hiperbolapályán elhagyja a Naprendszert, a pálya legtávolabbi pontja a végtelenben van, legközelebbi pedig az indulási: m.
|