A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Vizsgáljunk először csak egy egyszerű gumiszálat, illetve acélszálat. Viszonylag kis megnyúlásukat közelítően a Hooke-törvény írja le:
ahol a szál keresztmetszete, a Young-modulusza, az eredeti hossza és a szálban ébredő erő. A szálban tárolt rugalmas energiát az függvény alatti területet adja (1. ábra): | |
1. ábra A mozgás során ez az energia alakul valamilyen hatásfokkal a kavics mozgási energiájává. Nem túl nagy megnyúlás és viszonylag könnyű gumi-, ill. acélszál esetén , így a feladat feltételei szerint azonos acél- és gumiszálnál is. Legyenek a geometriai adatok is () azonosak! Ekkor ugyanolyan tömegű kavics esetén egyedül határozza meg a kilövésekor elért sebességet, így azt is, hogy milyen messze száll a kő. Az acélra több nagyságrenddel nagyobb, mint gumira, így a kezdősebesség jóval kisebb lesz, ami használhatatlanná teszi az acélcsúzlit. Ha a Young-moduluszok arányában csökkentenénk az acélszál keresztmetszetét ‐ vagyis úgy, hogy egyenlő legyen mindkét szálra ‐ , akkor is a gumiszál volna előnyösebb, az acél ugyanis már kb. 1 relatív megnyúlásnál elszakad (a Függvénytáblázat adatai szerint).
2. ábra A valóságos csúzlira a szálat a 2. ábrán látható módon erősítik fel. A Hooke törvényre vonatkozó meggondolásunk közelítően itt is igaz, külön-külön az I, ill. a II szalagrészre, most azonban az indításban a fellépő erőknek csak az előre mutató komponense játszik szerepet. Gumi esetén a megnyúlás nagyobb, így a szög kisebb, mint a mozgás jelentős részén, tehát nagyobb lesz ugyanazon erőnek az előre mutató komponense is, ami szintén a gumi mellett szól. |
|