Vizsgáljuk meg először, hogyan működik a termosztát! A termosztáton beállítható egy minimális, $t_0$ és egy maximális, $t_1$hőmérsékletérték. A termosztát méri a környező levegő hőmérsékletét. Ha a mért hőmérsékletérték eléri a beállított maximális értéket, akkor a fűtés megszakad. Ha a levegő hőmérséklete a beállított minimális értékre csökken, a fűtés újra megindul. Általában e két hőmérséklet között kicsi a különbség, ideális termosztát esetén a különbség nulla.
Tételezzük fel, hogy a lakásban a levegő hőmérséklete egyenletes, tehát egy adott időpillanatban mindenhol ugyanakkora.
Az izzólámpák a hálózatból felvett energiát teljes egészében hővé alakítják, a fűtő teljesítményük azonban jóval kisebb a fűtőtestekénél. Ezért a termosztáttal irányított fűtésnél a lakás hőmérséklete állandóan $t_0$ és $t_1$ között van, függetlenül attól, hogy égnek-e az izzók vagy sem. Így a fűtésre fordított hasznos energia és a villanyfűtés $100\%$-os hatásfoka miatt a hálózatból felvett összes energia is ugyanakkora az izzók bekapcsolt, illetve kikapcsolt állapotában. Egyenletes hőmérsékletű lakás esetén tehát nincs igaza H. Kovácsnak
A valóságban többnyire nem egyenletes a lakások hőmérséklete. Ha a villanykörték a termosztát közelében égnek, akkor ott általában melegebb a levegő az átlagos hőmérsékletnél, ha a termosztáttól távol égnek, akkor a termosztát közelében alacsonyabb a hőmérséklet az átlagosnál. Könnyen látható hogy az előbbi esetben az átlagos hőmérséklet a lakásban kisebb, az utóbb esetben nagyobb $\left(1/2\right)\cdot \left(t_0+t_1\right)$-nél, amennyinek lennie kell a termosztát beállítása szerint. Így ha a termosztát közelében égnek az izzók, a fogyasztás kisebb, ha a termosztáttól távol égnek az izzók, a fogyasztás nagyobb a normálisnál. Eszerint H. Kovács az előbbi esetben téved, az utóbbi esetben pedig igaza van.