Ha a levegőt ideális gáznak tekintenénk, állapotát a $pV=NkT$ összefüggés írná le, ahol $p$ a levegő nyomása, $V$ a térfogata, $T$ a hőmérséklete, $N$ a molekulák száma, $k$ a Boltzmann-állandó. Mivel $p/T=Nk/V$, a nyomás és a hőmérséklet aránya változatlan térfogat mellett úgy változhat meg, ha valamilyen módon változik a molekulák száma.
A gáz molekuláinak számát csökkenthetjük, ha a levegőt annyira lehűtjük, hogy egy része cseppfolyós legyen. Ekkor a maradék gáz térfogata lényegében nem változik, a gázmolekulák száma viszont nagymértékben csökken, így csökken a $p/T$ arány.
A gáz alkotóelemeinek számát növelhetjük, ha a levegő molekuláit atomjaira bontjuk. Ez úgy érhető el, hogy a gázt igen magas hőmérsékletre hevítjük, aminek következtében a molekulák disszociálnak. A keletkező atomok száma többszöröse a levegő molekulái számának, a $p/T$ arány tehát növekszik. A keletkező anyag már nem nevezhető levegőnek, ezért ha a levegőre vonatkozó $p/T$ arányt akarjuk megváltoztatni, akkor ez a módszer nem megfelelő.
Valójában a levegő nem ideális gáz, állapotát a $pV=NkT$ egyenletnél jobban jellemzi a Van der Waals egyenlet: