A léghajó fara kissé lefelé hajlott, így előrehaladása közben dinamikus felhajtóerő keletkezett a léghajó testén, hasonlóképpen ahhoz, ahogy repülés közben egy repülőgép szárnyára dinamikus felhajtóerő hat. A repülőgépnél a nagy sebesség és a jól kialakított nagy szárnyfelület miatt ez az erő olyan nagy, hogy megtartja a gép teljes súlyát. Nobile léghajójánál ez az erő sokkal kisebb volt, mint a léghajó súlya. A dinamikus felhajtóerő megközelítőleg a test sebességének négyzetével arányos. A léghajó hajtómotorjainak beindításával, ill. felgyorsításával nőtt a léghajó sebessége, így a dinamikus felhajtóerő is. Ettől az erőtől remélte Nobile, hogy ellensúlyozza a léghajó elnehezedését.
A léghajó hajtómotorjainak húzóereje a léghajó hossztengelyével egyirányú (L. az $1983$. évi $2$. szám borítóját!) A léghajó lejtése miatt ennek az erőnek van függőleges komponense, amely emeli a léghajót. A motorok felgyorsításával ez az erő is növekszik.