A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Egy sugarú, felületi feszültségű szappanbuborékban a túlnyomás értéke ahol a külső, a belső nyomás (l. Budó: Kísérleti fizika). Ha két sugarú buborék összetapadása után sugarú buborék alakul ki, akkor ‐ a bezárt anyagmennyiség megmaradása miatt ( és a belső nyomások értéke, és a térfogatok). A fenti két egyenlet felhasználásával:
ahol a buborékok felszíne az összetapadás előtt, pedig a kialakuló buborék felszíne. A (3) egyenletből látszik, hogy ha akkor jó közelítéssel a térfogatok, ha pedig akkor a felszínek adódnak össze. [Például (4) teljesülése esetén hiszen nem lehet nagy szám.] Megjegyezzük, hogy ha pl. a térfogatok jó közelítéssel összeadódnak, akkor az összetapadás előtti felszínek összege lényegesen eltér az új buborék felszínétől, hiszen a hányados -szöröse, és , ami lényegesen különbözik -től. Légköri nyomáson () amivel reális méretű () buborékoknál a (4) feltétel teljesül, azaz a térfogatok adódnak össze. Az (5) feltétel teljesülésére akkor van remény, ha a kísérletet alacsony külső nyomás mellett végezzük. A külső nyomás azonban nem csökkenthető a vízgőz parciális nyomása alá mindaddig, míg buborék van jelen ‐ buborék nélkül pedig a kísérlet nem végezhető el. Így minimális értékét a vízgőz C-os parciális nyomásával becsülhetjük (C alá sem mehetünk): Ezzel tehát néhány százalékos pontossággal még ekkor is összeadódnak a térfogatok, a felületek hányadosának -től való eltérése a térfogathányadosok -től való eltérésének mintegy -szorosa. A kísérletet nem lehet úgy végrehajtani, hogy jó közelítéssel összeadódjanak a felületek, elsősorban a felületi feszültség és az abból származó túlnyomás nagyon alacsony értéke miatt.
Mihály György |