Ha a vezeték a sínekkel párhuzamosan volna kifeszítve, akkor a mozdony áramszedője (az egyenes pályaszakaszokon) mindig ugyanazon a helyen érintkezne a felsővezetékkel és a súrlódás következtében erősen felmelegedne, illetve ott gyorsan elkopna. A ,,cikcakkos'' kifeszítés révén az áramszedő a mozgás során mindig máshol érintkezik, ezért teljes szélességében egyenletesen kopik, és a felmelegedés is kisebb mértékű.
Másrészt nehézséget okozna a vezeték hőtágulása, hiszen itt nem lehet hézagokat hagyni, mint a sínek esetében. A ,,cikcakk'' kifeszítés esetében a rögzítési pontok egy része nincs állandó helyen, hanem egy súly csigán átvetett drótkötéllel állandó erővel húzza a vezetéket, így a töréspontok kicsiny oldalirányú elmozdulásával lehet igazodni a vezeték hőmérsékletváltozás következtében fellépő hosszváltozásához. A felsővezeték ezért télen sem szakad el, és nyáron sem lazul meg.