A feladat szövege alapján a mérés elvégzése egyértelmű, csak az ingák precíz elkészítésére, a távolságok és tömegek arányának helyes megválasztására és a pontos időmérésre kell gondot fordítani. Célszerű az ingák méretét viszonylag nagynak választani; ekkor a levegő közegellenállása kevésbé befolyásolja a mérést, és a lengés, illetve a lebegés periódusideje is nagyobb, így könnyebben mérhető. A mérés megkezdése előtt érdemes néhány próbalengetést végezni, és megállapítani, hogy milyen határok között célszerű változtatni a csatoló $m$ tömeg értékét, illetve a csatolás helyét megadó $l$ távolságot (ábra). A lebegés frekvenciájának meghatározásához azt az időt kell mérni, amely az indítástól a kimozdított ingatest első megállásáig eltelik; ez a lebegés fél periódusideje, ebből egyszerűen megkapható a frekvencia.
Bódis Ildikó (Sümeg, Kisfaludy S. Gimn., III. o.t.) $M=36$ kg-os ingatestekkel dolgozott, a csatoló nehezék tömegét $m=10$ g, 20 g, illetve 30 g-nak választotta, és az $l$ távolságot 5 cm-től 35 cm-ig változtatta hat lépésben. Mérési eredményeit a táblázat, illetve a grafikon mutatja. (Minden frekvenciaérték három független mérés átlaga. Az átlagolt eredmények szórásából a megoldó arra következtetett, hogy a táblázatban szereplő frekvenciaadatok relatív hibája kisebb 0,5%-nál.) A grafikonról jól látható, hogy a lebegés frekvenciája (a vizsgált tartományban) nő, ha növeljük a csatoló tömeget vagy az $l$ távolságot. Az is sejthető, hogy rögzített $m$ mellett $l$ függvényében a lebegés frekvenciája valamilyen egynél nagyobb kitevőjű hatványfüggvénnyel jól leírható.