Major Zsuzsanna (Stuttgart, Friedrich-Eugens G. II. o. t.) az 1. ábrán látható kicsit módosított elrendezéssel végezte a mérést. Egy ceruza, illetve papírcsík segítségével úgy rögzítette a mérőszalagot, hogy nem ,,lapította el'' az asztal szélénél, a letörés hanem megtartotta annak íves alakját. Így kétféle helyzetben, felfelé-, illetve lefelé görbülő szalaggal is tudott méréseket végezni. A szalagot egy deszkához szorította, és a deszka $\alpha$ dőlésszögét változtatva mérte $L$, illetve $l$ értékét (2. ábra). (Vigyázott arra, hogy a szalag lengése ne hamisítsa meg a mérést.) Mérési adatait (amelyek kb. 1 mm pontossággal közvetleül leolvashatók a mérőszalagról) táblázatba foglalta, és grafikusan ábrázolta. A mérések eredményét a grafikon foglalja össze. A letörés $L$ hossza $\alpha$ függvényében mind a felfelé görbülő (I), mind pedig a lefelé görbülő (II) szalagnál parabolára emlékeztető, minimummal rendelkező görbével írható le. Az I. esetben a minimumhely kb. $\alpha ={30}^{\circ }$-nál van, a II. esetben pedig ${10}^{\circ }$ környékén. Az $l\left(\alpha \right)$ függvénynek érdekes módon mindkét esetben ugyanott, $\alpha ={50}^{\circ }$ környékén ,,törése'' van, ennek egyszerű szemléletes magyarázata nem ismert.

 

1. ábra

 

 

2. ábra