A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Feltesszük, hogy a különféle lottószelvények különféleképpen vannak kitöltve. Vegyünk egy tetszőleges lottószelvényt. A többi db lottószelvény mindegyike tartalmazza az -en levő szám valamelyikét. Az -en levő szám közül tehát legalább az egyiket a többi szelvények közül legalább tartalmazza. Válasszunk ki egy ilyen számot, jelöljük ezt -val. -t tehát (-et is beleszámítva) több, mint szelvény tartalmazza. Ha minden szelvény tartalmazza -t, akkor az állítás helyes. Ha nem, legyen egy olyan szelvény, amely nem tartalmazza -t. Az -t tartalmazó, több mint szelvény mindegyike tartalmaz legalább egy -n levő számot. Tehát az -n levő szám közül legalább az egyiket (mondjuk -t) az -t tartalmazó szelvények közül több, mint kell, hogy tartalmazza. Ha minden szelvény tartalmazza és közül legalább az egyiket, készen vagyunk. Ha nem, legyen egy sem -t, sem -t nem tartalmazó szelvény. A fenti gondolatmenetet megismételve találunk -on egy olyan számot, hogy több mint szelvény van, amelyik , , mindegyikét tartalmazza. Ismét készen vagyunk, vagy van olyan szelvény, ami , , egyikét sem tartalmazza, és ekkor ezen találunk olyan számot, hogy több, mint szelvény tartalmazza , , , mindegyikét. Ha lenne olyan szelvény, amelyik , , , egyikét sem tartalmazná, akkor az -ön levő öt szám egyike, mondjuk , olyan lenne, hogy több, mint szelvény lenne, amelyik , , , , mindegyikét tartalmazná. Mivel ez feltevésünk szerint lehetetlen, bebizonyítottuk, hogy az , , , számnégyes rendelkezik a kívánt tulajdonsággal. Megjegyzések. 1. Arra a feltevésre, hogy különböző szelvények különbözőképpen vannak kitöltve, valóban szükség van. Könnyen konstruálhatunk olyan példát, ami ezt mutatja. Válasszunk ki pl. az első természetes szám közül minden lehetséges módon -öt. Ez -féleképpen lehetséges.Ezután az szelvény mindegyikén ezen ötösök valamelyikét jelöljük ki, mégpedig a db ötös mindegyike legalább egy szelvényen legyen kijelölve. Könnyen látható, hogy ekkor bármely két szelvény tartalmaz közös számot, mégsem találhatunk a mondott tulajdonsággal rendelkező számnégyest. 2. Ha veszünk db különbözőképpen kitöltött lottószelvényt, úgy hogy bármely kettőnek van közös eleme, akkor világos, hogy van olyan szám, hogy minden lottószelvény tartalmazza ezen szám közül legalább az egyiket. Pl. akármelyik lottószelvényen megjelölt szám megfelel. Nehezebb (és éppen ez volt a feladat állítása), azt bizonyítani, hogy már szám is található a kívánt módon. Nem javítható-e a tovább -ra, azaz nem igaz-e, hogy mindig van olyan szám, hogy mindegyik lottószelvény tartalmazza e szám valamelyikét? Megmutatjuk, hogy nem. Rendezzük el az -től -ig terjedő számokat az alábbi séma szerint:
Válasszuk ki ezek után az összes olyan számnégyest, amit úgy kapunk hogy valamelyik szintről az összes számot vesszük, minden alatta levő szintről 1‐1 számot veszünk, a fölötte levő szintekről pedig nem veszünk számokat. Ilyen négyesek pl.: 1258 1267 23410 4568 78910
Összesen | 4!1!+4!2!+4!3!+4!4!=4⋅3⋅2+4⋅3+4+1=41 | ilyen számnégyes van. Könnyen látszik, hogy bármely kettőnek van közös eleme, és nem található 3 olyan szám, hogy mind a 41 számnégyes tartalmazná ezen 3 szám valamelyikét. Vegyük ezután hozzá mindegyik négyeshez a 11-től 90-ig terjedő számok mindegyikét. Így számötöst kapunk úgy, hogy bármely kettőnek van közös eleme és nincs 3 olyan szám, hogy mindegyik számötös tartalmazná e 3 szám valamelyikét. E számötösök száma még több is, mint a kívánt 3125=55. Ha azt akarjuk, hogy számuk pontosan 3125 legyen, hagyjunk el 155 db-ot közülük, csak arra vigyázva, hogy az elhagyás után is még mind a 41 számnégyest legalább egy megmaradt számötös tartalmazza. Nem nehéz belátni, hogy ez a konstrukció rendelkezik a kívánt tulajdonsággal. 3. Mint látható, a feladat bizonyításában nem használtuk ki, hogy éppen 90 szám közül választhatók az ötösök. Valójában azt bizonyítottuk, hogy akárhogy választunk (bármely elemekből képzett) 55 db 5-elemű halmazt úgy, hogy bármely két halmaznak van közös eleme, akkor mindig található 4 olyan elem, hogy mind az 55 db halmaz mindegyike tartalmazza e 4 elem közül legalább az egyiket. Általánosabban a következő igaz: ha van nn db n elemű halmaz (n≥2) úgy, hogy bármely kettőnek van közös eleme, akkor található (n-1) db elem úgy, hogy bármely halmaz tartalmazza ezen (n-1) elem közül legalább az egyiket. Ennek bizonyítása teljesen megegyezik a fent közölt bizonyítással, csak éppen az ott szereplő gondolatmenetet nem 5, hanem n lépésen keresztül kell megismételni. 4. Az eddig tárgyalt problémakör matematikai tartalma még általánosabban a következő: Ha vannak n elemű halmazok úgy, hogy bármely kettőnek van közös eleme, továbbá tudjuk, hogy nem található n-nél kevesebb elem úgy, hogy mindegyik halmaz tartalmazza ezen elemek valamelyikét, akkor ezek az n elemű halmazok nem lehetnek sem túl sokan, sem túl kevesen. Mennyi itt a ,,túl sok''? A 3. megjegyzésben láttuk, hogy nn-t már biztosan nem érheti el a számuk. Másrészt a 2. megjegyzésben leírt konstrukciót n szintből álló számháromszögre általánosítva látjuk, hogy | n!1!+n!2!+...+n!n!=[(e-1)⋅n!] | n elemű halmaz még található a fent leírt módon. (Itt e=2,71828... és [x] jelöli a legnagyobb olyan egész számot, amelyik nem nagyobb x-nél.) Nagy n-re [(e-1)⋅n!] sokkal kisebb, mint nn. Hogy [(e-1)⋅n!] és nn között hol kezdődik a ,,túl sok'', nem tudjuk. Mennyi a ,,túl kevés''? Nem nehéz belátni, hogy 2(n-1) már túl kevés. Ha ugyanis legfeljebb ennyi halmazunk van, akkor kettenként választhatunk hozzájuk egy-egy elemet, ami annak a kettőnek mindegyikében benne van, (hiszen bármely két halmaznak van közös eleme) és így legfeljebb (n-1) elemre lesz szükségünk. Véges projektív síkok segítségével tudunk olyan halmazszámot is megadni, amennyi már nem ,,túl kevés''. Vegyünk egy olyan véges projektív síkot, amelyen minden egyenesnek n pontja van. Ilyen mindig található, ha n-1 prímhatvány. Az egyenesek lesznek a szóban forgó n-elemű halmazok, számuk n2-n+1. Bármely kettő metszi egymást, és nem nehéz belátni, hogy nem adható meg úgy (n-1) pont, hogy minden egyenes tartalmazza legalább az egyiket közülük. Finomabb módszerek alkalmazásával Erdős Pál és Lovász László kimutatta, hogy a ,,túl kevés'' valahol 83n-3 és c⋅n3/2⋅logn között ér véget, ahol c alkalmas konstans. Hogy pontosabban hol van ez a határ, az ez idő szerint szintén nem ismeretes. A véges projektív sík definíciója és elemi tulajdonságai megtalálhatók pl. a K.M.L. 51/2 (1975. október) számában az 53. oldalon kezdődő cikkben, vagy az alábbi szakköri füzetben: Lovász‐Pelikán‐Vesztergombi: Kombinatorika. 2. kiadás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. 128. old.) |