Feladat: 1974. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Kecskés Csaba ,  Kollár János ,  Markó Péter ,  Neumann Attila ,  Prőhle Péter ,  Sparing László ,  Veres Sándor 
Füzet: 1975/február, 53 - 57. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Négyzetek, Kombinatorikus geometria síkban, Számsorok, Mértani sorozat, Sokszög lefedések, Téglalapok, Derékszögű háromszögek geometriája, Pont körüli forgatás, Eltolás, Kör geometriája, Egyenlő szárú háromszögek geometriája, Középponti és kerületi szögek, Alakzatba írt kör, Tengelyes tükrözés, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1975/február: 1974. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Helyezzük egymás mellé az 1/3k oldalú négyzettől az 1/(3k+1-1) oldalúig valamennyit, ahol k=0,1,.... Közülük az első 3k négyzet oldalának a hossza nem nagyobb 1/3k-nál, a következő 3k-é pedig 1/(23k)-nál, így a keletkező sor hossza nem nagyobb, mint

3k(1/3k+1/(23k))=1,5.

 
 

Helyezzük a keletkező sorokat egymás fölé. Mindegyikben az első négyzet a legmagasabb, így az összes sorok magassága együtt
130+131+132+...=11-13=1,5.

 
II. megoldás. Helyezzük az 1 oldalú négyzet mellé az 1/2 és 1/3 oldalút, majd fölé az 1/4, 1/5, 1/6 és 1/7 oldalút, a továbbiakban pedig mindegyik négyzetre a fele akkora oldalút és a rákövetkezőt.
Az utóbbi kettő nyilván nem nyúlik túl az alattuk levő négyzeten, és
14+15+16+17<414=1
folytán az első négy négyzet sem az 1 oldalú négyzeten.
Az 1/k oldalú négyzet (k=4,5,6,7) és a ráhelyezettek felfelé nem nyúlnak magasabbra, mint
1k+12k+14k+18k+...=2k12,
így négyzeteinket elhelyeztük egy 1,5 oldalú négyzetben.
Megjegyzés. A versenyzők nagy része először a négyzetek területösszegét becsülte meg felülről, sőt néhányan azt is tudták, hogy a területek alkotta végtelen sor összege* π26. Az összeg megbecslése fölösleges már azért is, mert a négyzetek elhelyezése már ad egy ilyen felső becslést, hiszen a befoglaló négyzet területe, 2,25, felső korlát.
A második megoldás érdekessége az, hogy meglepően jó felső korlátot lehet belőle leolvasni. Valóban, a megoldás végén azt nyertük, hogy az 1/k oldalú négyzet és a ráhelyezettek benne vannak egy 2/k, 1/k oldalú téglalapban (k=4,5,6,7), így az összes négyzetek együttes területe nem nagyobb, mint
1+14+19+2(116+125+136+149)<1,663,mígπ26=1,6449...

b) Az 1 és a 0,5 oldalú négyzet nem helyezhető el átfedés nélkül 1,5-nél kisebb oldalú négyzetben.
 
I. megoldás. Helyezkedjék el az 1 oldalú N1 és az 1/2 oldalú N2 négyzet egy N négyzetben úgy, hogy ne legyen közös belső pontjuk. Ekkor van olyan e egyenes, amelynek N1 és N2 ellenkező oldalán fekszik. Ha e párhuzamos N valamelyik oldalával, akkor két téglalapra bontja azt, és mindegyiknek az e-re merőleges oldala legalább akkora, mint a sávban fekvő négyzet oldala. Ez esetben tehát N oldala legalább akkora, mint N1 és N2 oldalának összege.
 
 

1. ábra
 

Ha e metszi N mindegyik oldalegyenesét, akkor vegyük mindkét oldalán N-nek a tőle legtávolabbi C1, ill. C2 csúcsát. A C1-en, ill. C2-n átmenő oldalegyenesek e-vel egy H1, ill. H2 derékszögű háromszöget alkotnak, amelyik N1-et, ill. N2-t tartalmazza. Állításunk bizonyítására elég azt megmutatni, hogy egy derékszögű háromszög tartalmazta négyzetek közül az a legnagyobb, amelyiknek két oldala a háromszög befogóin nyugszik, egy csúcsa pedig az átfogón van.
Valóban, ha ez igaz, akkor a H1-ben és H2-ben elhelyezhető legnagyobb négyzet átlója, N-nek a C1C2 átlójára esik, és mivel a négyzetek nem fedhetik át egymást, így átlóik összege N átlóját, oldalhosszaik összege tehát N oldalát adja, vagyis igaz a bizonyítandó állítás is.
A továbbiakban a fent megfogalmazott segédtételt bizonyítjuk.
Az ABC derékszögű háromszögben levő tetszés szerinti KLMN négyzetet elmozgathatjuk úgy, hogy két csúcsa, mondjuk K és L az AC, ill. BC befogón legyen ‐ ha nem lett volna így eredetileg ‐, majd C-ből nagyítva, ha kell, elérhetjük, hogy egy csúcs az átfogóra kerüljön. Elég tehát az ilyen helyzetű négyzeteket vizsgálni. Ezek középpontja a háromszög derékszögének szögfelezőjén van. Forgassuk el ugyanis a négyzetet a középpontja körül derékszöggel úgy, hogy az AC-n levő csúcsa a BC-n levőbe menjen át. Ekkor az AC egyenes is átmegy BC-be, így a középpont e két egyenestől egyenlő távolságban van, tehát rajta van a köztük levő szög felezőjén.
 
 

2. ábra
 

 
 

3. ábra
 

Annak a négyzetnek, amelyiknek az egyik csúcsa C-be esik, az ezzel szemközti csúcsa nincs közelebb C-hez, mint a C-ből induló szögfelező MN-nel való P metszéspontja. Elég tehát megmutatnunk, hogy ha K és L különbözik C-től, akkor CP>KM.
Toljuk el CP-t párhuzamosan a KP1 helyzetbe, ekkor a KP1M háromszög két oldalát kell összehasonlítanunk. Ezt a velük szemben levő szögek közvetítésével fogjuk megtenni. A KM-mel, ill. KP1-gyel szemközti szög PP1M-gel, ill. PMP1-gel nagyobb 45-nál.
Jelöljük KP1 és MN metszéspontját R-rel, R vetülete PP1-en legyen S. P1RS háromszög derékszögű és egyenlő szárú, továbbá S a P és P1 pont közt van, így
PRP1>SRP1=PP1R,
amiből következik, hogy
PP1>PR.

Azt is tudjuk, hogy CP felezi KM-et, így felezi MR-t is, mert KR és CP párhuzamos. Ezért
MP=PR<PP1,tehátMP1P<PMP1.
De ekkor egyszersmind
MP1K=MP1P+45<PMP1+45=KMP1,
amiből viszont
KM<KP1=CP
következik, és ezt akartuk bizonyítani.
 
Megjegyzés. Gyorsabban befejezhetjük a bizonyítást a kerületi szögek tételének felhasználásával: C, K, P és M egy körön van, mert KP45-os szögben látszik C-ből is, M-ből is. A kör középpontja a CP és KM húr felező merőlegesének metszéspontja. Mivel az előbbi húr átmegy az utóbbi felezőpontján, a húrok középponttól mért távolságai egy derékszögű háromszög befogója és átfogója. A KM húrtól mért távolság az átfogó, tehát a nagyobbik, így a KM húr a kisebb.
 
II. megoldás. Azt mutatjuk meg, hogy ha egy K0L0M0N0=N0 négyzetet egy olyan KLMN=N helyzetbe mozdítunk el a síkban, hogy K és L csúcsa a K0N0, ill. K0L0 félegyenesen maradjon, akkor N tartalmazni fogja az M0 csúcsot. Ez valóban azt jelenti, hogy ha N benne van egy derékszögű háromszögben, amelyiknek derékszöge az L0K0N0, akkor írható a háromszögbe N-nél nagyobb négyzet, amelyiknek két oldala a befogókon nyugszik.
Forgassuk először el a négyzetet a középpontja körül N0 körüljárásával ellentétes irányba hegyes szöggel, a K1L1M1N1=N1 helyzetbe, majd toljuk el a végleges helyére. K1 és L1 egyenlő távol van N0 megfelelő oldalától a forgatás következtében. Rajzoljunk olyan négyzeteket, amelyeknek egyik csúcsa K1, ill. L1, másik két csúcsa N0 legközelebbi oldalán van és K1-ből, ill. L1-ből induló átlója K0M0-lal párhuzamos. Ekkor a kérdéses átlók egyenlők lesznek, így megadják a kívánt eltolás vektorát.
Azt kell még belátnunk, hogy az eltolás hossza nagyobb, mint a K0M0 szakasz N1-en túlnyúló darabja. Azonban M0 távolsága M1N1-től ugyanakkora, mint K1K0N0-tól, mert K1N1 és M0N0, továbbá M1L1 és K0L0 a két négyzet közös beírt körének egymással átellenes érintőpárjai, így metszéspontjaik összekötő egyenesére tükrözve a két négyzetet egymásba mennek át. Rajzoljuk meg azokat a négyzeteket, amelyeknek egyik csúcsa M0 és két-két csúcsuk M1N1-en van, ezek egyike tartalmazza a kérdéses szakaszt, az tehát nem nagyobb, mint a négyzet átlója, aminek hossza viszont éppen az eltolás hossza. Ezzel ismét igazoltuk a segédtétel állítását.
 
Megjegyzés. A bizonyításban nem használtuk ki, hogy a nagy négyzetben tartalmazott két négyzet oldalának hossza 1 és 1/2 egység, így a b) részben azt bizonyítottuk be, hogy ha egy N négyzetben elhelyezhető egy N1 és N2 négyzet úgy, hogy ne legyen közös belső pontjuk, akkor N oldalának hossza legalább akkora, mint N1és N2 oldalhosszának az összege. Ez lényegében megegyezik a P. 208. pontversenyen kívüli problémával*, így a fentiekben annak is megoldását adtuk.
*Lásd pl. Skljarszkij‐Csencov‐Jaglom: Válogatott feladatok és tételek az elemi matematika köréből I. Aritmetika és algebra. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965. 298‐299. old.

*Lásd KÖMAL 48. kötet 3. szám 126. oldal.