Feladat: Pontversenyen kívüli P.105 Korcsoport: - Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Horváth László ,  Szendrei Ágnes ,  Szendrei Mária ,  Tóth Gábor ,  Totik Vilmos ,  Turi Erzsébet ,  Zombory József 
Füzet: 1973/május, 215 - 219. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Ellipszis egyenlete, Parabola egyenlete, Terület, felszín, Helyvektorok, Ellipszis, mint kúpszelet, Parabola, mint kúpszelet, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1971/május: Pontversenyen kívüli P.105

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. A parabola belsején a parabola vonalával kettévágott síknak azt a részét értjük, amelyikben a fókusz van és ehhez hozzáértjük magának a vonalnak a pontjait is. Így a beírandó ellipszisvonalnak lehet közös pontja az adott parabolákkal. Ha ezt kizárnánk, ‐ akkor mint könnyen belátható ‐ nem is lenne legnagyobb területű a beírt ellipszisek közt.
Koordinátákkal jellemezve a két parabola belsejének közös részét ‐ amit gyümölcsmagra emlékeztető alakja alapján M-mel jelölünk ‐ azok az (x,y) pontok alkotják, amelyekre (p-t természetesen pozitívnak véve) teljesül

x2-p22pyp2-x2.(3)
Ez az (x,y)-nal egyidejűen teljesül a (-x,y), a (-x,-y) és az (x,-y) pontra is, tehát M-et önmagába viszi át az x és y tengelyre való tükrözés és az origóra mint centrumra való tükrözés is.
2. Megmutatjuk, hogy M konvex idom, vagyis bármely két belső vagy kerületi pontját összekötő szakasz is benne van M-ben. Legyenek P0(x0,y0) és P1(x1,y1) a (3)-at teljesítő egymástól különböző pontok, ekkor, amíg 0λ1, addig az
xλ=(1-λ)x0+λx1,yλ=(1-λ)y0+λy1
koordinátájú Pλ pont végigfut a P0P1 szakaszon és teljesíti (3)-at. Ugyanis egyrészt
2pyλ=(1-λ)2py0+λ2py1(1-λ)(p2-x02)+λ(p2-x12)==p2-{(1-λ)x02+λx12}p2-{(1-λ)x0+λx1}2=p2-xλ2,


hiszen
(1-λ)x02=(1-λ)2x02+λ(1-λ)x02,λx12=λ2x12+λ(1-λ)x12ésx02+x122x0x1.


Másrészt lényegében ugyanígy bizonyítható,hogy
xλ2-p22pyλ.
Megmutatjuk még az M-ből az I. síknegyedbe eső M1 résznek egy felhasználandó tulajdonságát is. Ennek pontjaira (3) jobb oldala szerint
x2+y2p2-2py+y2=(p-y)2,
azaz r=x2+y2 jelöléssel
r+yp(3a)
És ha a pontot az O origó körül ráfordítjuk az x tengely pozitív felére, r változatlan marad, y lecsökken 0-ra, tehát (3a) teljesül, a pont benne marad M1-ben.
3. Az eddigiek alapján belátjuk, hogy ha egy L ellipszis benne van M-ben, akkor benne van az a vele egybevágó L1 ellipszis is, amelynek nagytengelye az x tengelyen van és kistengelye az y tengelyen. Erre támaszkodva elég lesz az L1-gyel megegyező tengelyállású ellipszisek közül az M-be beírt legnagyobb területűt meghatároznunk.
Első lépésül azt látjuk be, hogy L-lel együtt az az origó középpontú L0 ellipszis is az M-ben van, amely L-ből a CO eltolással áll elő, ahol C az L középpontja. Legyen L egy tetszőleges pontja P (a belsejében vagy a kerületén), ennek C-re való tükörképe P', és P'-nek O-ra való tükörképe P'' (1. ábra).
 

 

1. ábra
 

Mivel L centrálszimmetrikus, azért P' is az L-nek pontja és vele együtt M-nek is. Így pedig P'' is az M-nek pontja, hiszen M is centrálszimmetrikus. A két tükrözés összetételeként P'' előáll a P-ből transzlációval, melynek vektora
PP''=PP'+P'P''=2CP'+2P'O=2C0.
Ezért M konvex volta miatt a PP'' szakasz P0 felezőpontja is benne van M-ben, másrészt P0 előáll a P-ből a CO-ral való eltolással is. Ezt P helyén az L minden pontjára alkalmazva azt kaptuk, hogy a mondott L0 valóban benne van M-ben.
Föltehetjük, hogy L0 nagytengelye az első és harmadik síknegyedben van vagy ezek határán, hiszen ha nem így van, akkor ez az x tengelyre vett tükörképére áll fenn, és az is M-ben van. Jelöljük L0 nagytengelyének első negyedbeli végpontját A-val, kistengelye második negyedbeli végpontját B-vel, a rövidebbik AB ellipszisívnek az y tengelyen levő pontját D-vel és forgassuk L0-t a negatív forgásirányban addig, míg A az x tengelyre ér. Eközben az AOD szögtartománybeli rész M1 ben marad, a DOB szögtartománybeli rész pedig belejut az OD sugarú körnek egy cikkébe, amely szintén M1-ben van, hiszen OBODOA. Tehát az AOB negyedellipszis elforgatottja M1-ben lesz, L0 elforgatottja pedig ‐ a fent mondott L1 ‐ az M-ben, ezt akartuk bizonyítani.
4. Eszerint ellipszisünk egyenlete
x2a2+y2b2=1,|y|=b2-b2x2a2,ab>0(4)
alakú, és benne az a, b féltengelyhosszakat úgy kell meghatároznunk, hogy egyrészt ne legyen M-en kívüli pontja, azaz (3) és (4) alapján
|x|apésb2-b2x2a2p2-x22p,(5)
‐ speciálisan x=0 esetén bp/2 ‐, másrészt területe, ami közismerten t=abπ, maximális legyen, vagyis az ab szorzat legyen maximális. Ekvivalens átalakításokkal (5)-ből
(p2-x22p)2+b2x2a2-b2=(p2-x22p-pb2a2)2+b2(p2a2-p2b2a4-1)0,(6)
és az első háromtagú így írható:
p2(1-2b2a2)-x22p.(7)
Egyelőre csak az olyan ellipsziseket tekintjük, amelyekben 2b2a2, ezekben (7) eltűnik, ha
|x|=p1-2b2a2,(<p)(8)
így (6) teljesüléséhez szükséges, de elegendő is, hogy a második háromtagúban
p2a2-p2b2a4-10
legyen, azaz csak olyan b-k jönnek szóba, amelyekre (rögzített a mellett)
bapp2-a2,aba2pp2-a2(ésba2).(9)
Így az a-tól függő
tπ=a2pp2-a2
függvény maximumát kell keresnünk, ami nyilván ugyanott van, mint a következő függvényé:
p24π2t2=a22a22(p2-a2).
Itt a három tényező összege p2, állandó, tudjuk viszont, hogy állandó összegű pozitív számok szorzata akkor és csak akkor maximális, ha a tényezők egyenlők. Ebből, majd (9) alapján itt csak a következő ellipszisről lehet szó:
a=23p(=0,816p),b=23p(=a3=0,471p),(10)t=abπ=2π33p2(=1,209p2).



5. Hátra van még a 2b2>a2,a<2b, tengelyarányú ellipszisek esete.
Ezekben bp2 alapján
ap2ésabππ22p2<2π33p2,
azaz kisebb a fönt elért értéknél. Mindezek szerint a keresett ellipszis méreteit (10) adja, amely (8) szerint az |x|=p3 abszcisszájú pontokban érinti M határát (2. ábra).
 

 

2. ábra
 

Egyenlete x2+3y2=2p2/3.
 

Megjegyzés. A 3. pont eredménye alapján vázolunk egy másik elindulást is. Nézzük meg, mit jelent az a,b tengelypárra, hogy (4) benne van M-ben. (3) jobb oldali egyenlőtlensége céljára (4) pontjaira
x2+2py=a2(1-y2b2)+2py=a2+p2b2a2-(pba-ayb)2,(11)
tehát (4) biztosan M belsejében van, ha
a2+p2b2a2p2.(12)

Ha van (4)-nek olyan pontja, amelynek ordinátájára
pba-ayb=0,azazy=b2a2p,
akkor (12) szükséges feltétele is annak, hogy (4) az M-beli legyen. Ilyen y akkor van, ha
b2a2pb,azazpba2.

Ha viszont nincs ilyen y, azaz ha pb>a2, akkor, mivel az ellipszis minden pontjára (11)-ben
pba-aybpba-a>0,
ezt helyettesítve (11)-be
x2+2py2pb,
és ez nem nagyobb p2-nél, ha
bp/2,(12)
ami triviálisan szükséges feltétele annak, hogy (4) az M-ben legyen.
Ha tehát valamely b-re teljesül (12), akkor (4) eleve M-beli minden olyan a mellett, melyre pb>a2, vagyis amelynek a tengelyei ,,nem túl nagyok''. A pb-nél nagyobb a értékekre pedig (12) a szükséges és elégséges feltétel. Ennek alkalmas továbbalakításából olvasható ki a fenti (10) eredmény.
 

Jutalmul 100‐100 Ft-os könyvutalványt kapott pontversenyen kívül: Bara Tamás, Bartolits István, Császár Gyula, Kiss Emil, Kollár János, Kópházi József, Lelkes András, Oláh Vera és Pallagi Dezső.