A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A bizonyítást a pontok számára vonatkozó teljes indukcióval végezzük. Ha akkor a körön bármely két pont szomszédos, így nincs összeköthető pontpár, számuk valóban Vegyük észre, hogy a feladat állításában nincs jelentősége annak, hogy a pontokat éppen az -től -ig terjedő pozitív egészekkel számoztuk meg. Ha valós számok és az számú pontra az számot írjuk, akkor két pont akkor és csak akkor lesz összeköthető az új számozás mellett, ha eredetileg is az volt, így a fenti típusú átszámozással az összeköthető pontpárok száma sem változik. A továbbiakban legyen az legalább és tegyük fel, hogy a feladat állítása igaz -re, mégpedig a fenti észrevétel szerinti általánosabb értelemben. Legyenek tehát valós számok, vegyünk fel a körön pontot és számozzuk meg őket az számokkal. Jelölje azt a pontot, amelyik az számot kapta. Ekkor a legkisebb számú pont, egyetlen további ponttal sem köthető össze, két szomszédja viszont az -en keresztül igen. Ezek ugyanis nem szomszédosak, hiszen a pontok száma legalább Hagyjuk most el az pontot. A megmaradó pontok között az indukciós feltevés szerint összeköthető pontpár van. Ezek között biztosan nincs ott az két szomszédja, hiszen az elhagyása után ezek már szomszédosak. Bármely további összekötés viszont megmarad, hiszen egyetlen ponttal sincs összekötve, és ha két pont nem az két szomszédja, akkor nyilván továbbra is összeköthetők maradnak. Nem is jön létre új összeköthető pontpár az elhagyásával, mert az két szomszédját kivéve egyetlen további pontpárt összekötő íven sem csökken a felírt számok maximuma. Az elhagyása után tehát pontosan -gyel csökken az összeköthető pontpárok száma, így eredetileg ez a szám valóban Ezzel igazoltuk, hogy az indukciós feltevés öröklődik -ről -re, és mivel -ra igaz, a bizonyítást befejeztük.
|