Feladat: F.2796 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Balogh József ,  Battyányi Péter ,  Bíró Norbert ,  Borsányi Ákos ,  Harcos Gergely ,  Kovács Péter ,  Nagy Ádám ,  Podoski Károly ,  Pór Attila ,  Szendrői Balázs ,  Tokodi Tamás ,  Újváry-Menyhárt Zoltán ,  Virág Bálint ,  Wiener Gábor 
Füzet: 1990/december, 450 - 451. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szorzat, hatványozás azonosságai, Négyzetszámok összege, A komplex szám algebrai alakja, Komplex számok konjugáltja, Legnagyobb közös osztó, Oszthatóság, Prímszámok, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1990/április: F.2796

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Nevezzük számnak azokat a számokat, amelyek előállnak a2+2b2 alakban úgy, hogy a és b relatív prímek és a,b0. Legyen a p prímszám osztója egy jó számnak, és legyen n=a2+2b2 a legkisebb jó szám, amelynek osztója p. Ekkor n=pt valamely t egészre. Erről a t-ről kell belátnunk, hogy az értéke 1.
Először csak annyit mutatunk meg, hogy n<p2, (azaz t<p). Ha a>p2, akkor |a-p|<a és n0=|a-p|2+2b2 is osztható p-vel, de kisebb n-nél. Legyen d=(|a-p|,b); ekkor p nem lehet osztója d-nek, hiszen akkor  osztója volna b-nek is, (a-p)-nek is, tehát a-nak is, vagyis a és b nem volna relatív prím. Ha viszont p nem osztója d-nek,  akkor  d2-nek sem, így p osztója volna az (|a-p|d)2+2(bd)2(=n0d2<n) jó számnak is, ami ellentmondana n minimális voltának; tehát ap2. Ugyanígy látható be, hogy bp2, így n=a2+2b2p24+2p24<p2, ahogyan állítottuk.
Tegyük fel ezek után, hogy t>1. Ebből a feltevésből fogunk ellentmondásra jutni. Legyen q egy prímosztója t-nek. Nem oszthatja q a b számot, mert akkor b2-nek és a2+2b2-nek is osztója lévén, osztója lenne a2-nek is, prím volta miatt ezért a-nak is. Ez ellentmondana annak, hogy a és b relatív prímek. Ha viszont q nem osztója b-nek, akkor van olyan -q2 és q2 közötti x szám, amelyre a-bx osztható q-val, tehát a-bxq egész szám. Megmutatjuk, hogy x2+2 is osztható q-val. Nyilván osztható q-val -(a-bx)(a+bx)+a2+2b2=b2(x2+2). Mivel q nem osztója b2-nek és prím, ezért osztója az (x2+2) kifejezésnek. Igy ax+2b is osztható q-vaI, mivel (a-bx)x+b(x2+2)=ax+2b; tehát (ax+2b)/q is egész szám.
Jelöljük A-val |ax+2b|q-t és legyen B=|a-bx|q. Tekintsük az

m=A2+2B2=(ax+2bq)2+2(a-bxq)2=(a2+2b2)(x2+2)q2=nx2+2q2


számot. E szám kisebb n-nél, hiszen |x|q2, ezért x2+2(q2)2+22; (q2). Az m nyilván osztható p-vel, hiszen n osztható p-vel, q2 pedig nem, mivel qt<p. Legyen d az A és B legnagyobb közös osztója; ekkor
md2=(Ad)2+2(Bd)2=nx2+2q2d2


az m-nél (s így n-nél is) kisebb jó szám. Ha osztható p-vel, akkor ellentmondásra jutunk n minimális voltával. De m osztható p-vel, így md2 csak akkor  nem  lehetne osztható p-vel, ha d2, s így d is osztható volna p-vel. Ha viszont d osztható volna p-vel, akkor dp, s így d2p2 lenne, másrészt d2m<n, amiből az következne, hogy n>p2. Ez viszont ellentmond a korábban bizonyított n<p2 egyenlőtlenségnek. Mindenképpen ellentmondásra jutottunk tehát a t>1 feltevéssel (t-t osztó q prímszám létezésével), így a feladat állítását bebizonyítottuk.
 
Megjegyzések. 1. A feladat állítása ugyanígy bizonyítható az a2+b2 alakú számokra és majdnem ugyanígy az a2+3b2 alakú számokra (az ap2, bp2 becslések p2 esetén az ap-12, bp-12 becslésekkel helyettesítendők, de csak a páratlan prímosztókra. Az a2+4b2 alakú számokra már egy helyen módosítani kell a bizonyítást, s most is csak a páratlan prímosztókra igaz az állítás. Az a2+5b2 alakú számokra már csak az igaz, s ez bizonyítható is a fenti módszerrel, hogy minden páratlan prímosztójuk vagy annak kétszerese ugyanilyen alakú. (Igy pl. 12+532=46=223, de 23 nem áll elő a2+5b2 alakban.)
2. Ha bevezetjük az a+b2i, alakú "P-egészeket'', ahol a,b egész, és i a képzetes egység, akkor megmutatható, hogy ezek között is értelmezhető az oszthatóság, elvégezhető a maradékos osztás úgy, hogy a maradék abszolút értéke kisebb legyen az osztóénál, s így e számkörben is egyértelmű a számok prímtényezős felbontása (természetesen a P-egészek körében vett prímszámokra).
Végül belátható, hogy minden szám, amely prím a P-egészek között, a konjugáltjával szorozva valódi prímet ad.
Feladatunk állítása ‐ a P-egészek eme tulajdonságainak felhasználásával ‐ a következőképpen igazolható: Bontsuk prímtényezőire az a+b2i számot:
a+b2i=π1...πr,


ahol mindegyik πiP-prím. Ekkor
a+b2i¯=π¯1π¯2...π¯r,


és
a2+2b2=(π1π¯1)...πiπ¯i...(πrπ¯r).



Itt minden πiπ¯i szorzat prímszám, valamelyik i-re p=πiπ¯i, másrészt πi=x+2yi alakú (x,y egész), tehát p=πiπ¯i=x2+2y2, amit bizonyítani kellett.
 

 Podoski Károly (Bp., Árpád Gimn., IV. o. t.)