A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A feladat állítását -ra vonatkozó teljes indukcióval bizonyítjuk. Ha , akkor a feladat azt állítja, hogy 1 lépés után a kapott részek tömege kisebb 1-nél. (A csokoládé tömegét választjuk egységnek.) S valóban: az első lépésben legalább két, egyenként legfeljebb tömegű részt kapunk. Tegyük fel most, hogy a feladat állítása minden számra igaz. Belátjuk, hogy akkor -re is igaz. Tegyük fel először, hogy . Nézzük, mi a helyzet az -edik lépés után. Az indukciós feltevés szerint minden kapott rész tömege kisebb -nél. Ebből viszont következik, hogy minden további osztásnál az újonnan kapott részek tömege már -nél is kisebb lesz, hiszen "legalább feleznünk kell'' az éppen osztott részt. Ha tehát az -edik lépés után db olyan részünk van, amelyek tömege legalább , akkor a következő lépésben ezt az részt kell egyenként tovább bontanunk. (Ugyanis mindig -nél kisebb részek keletkeznek, s ezekhez addig nem nyúlhatunk, amíg van vagy annál nagyobb is.) Ez viszont azt jelenti, hogy lépés után már nem marad olyan rész egyben, amelynek tömege , vagy annál nagyobb volna. Nyilván a további lépésekben is minden kapott rész tömege kisebb lesz -nél. Másrészt , hiszen ha volna, akkor az db egyenként legalább tömegű rész együttes tömege 1-nél, a csokoládé egész tömegénél nagyobb volna. Ezek szerint lépés után minden kapott rész tömege kisebb lesz -nél, s ezt kellett belátnunk. Ha , akkor , így elég azokat a részeket vizsgálnunk, amelyek -nél nagyobbak az -edik lépés után. Ezekből legfeljebb darab van (különben együttes tömegük 1-nél nagyobb volna, ami lehetetlen), így a következő legföljebb lépésben ezek felbontása fog sorra kerülni. Legkésőbb lépés után tehát már minden kapott rész tömege lesz, s ez kisebb -nél. |