Feladat: F.2497 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Balogh 961 Cs. ,  Bán Rita ,  Bodor Cs. ,  Bóna M. ,  Boros Z. ,  Csermely Ágnes ,  Csizmadia Gy. ,  Cynolter G. ,  Dinnyés Enikő ,  Fülöp T. ,  Gábor Z. Zs. ,  Grallert Ágnes ,  Hajdú S. ,  Hetyei Judit ,  Hornyák Z. ,  Horváth 572 L. ,  Karácsony P. ,  Kiszel I. ,  Kocsis 443 Katalin ,  Kónya Eszter ,  Kós Géza ,  Nyikes T. ,  Paál Beatrix ,  Pfeil T. ,  Ratkó Julianna ,  Regős G. ,  Ribényi Á. ,  Szabó 305 Gy. ,  Szalay Gy. ,  Szigeti Z. ,  Vajna M. 
Füzet: 1985/május, 198 - 203. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Menelaosz-tétel, Egyenesek egyenlete, Négyszögek geometriája, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1984/november: F.2497

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Válasszuk a koordináta-rendszer x és y tengelyének a BD, ill. AC átló egyenesét és jelöljük az első hat pont koordinátáit az alábbiak szerint:

A(0,a),B(b,0),C(0,c),D(d,0),U(0,u),V(v,0).

 
 

A P pont (xP,yP) koordinátáit az AP:BP=λ0 (előjeles) aránnyal fejezzük ki a-ból és b-ből. Ezen az úton csak a P=A, valamint P=B eset nem jellemezhető, erre viszont az állítás úgyis semmitmondó.
Azt is tüstént kimondjuk, hogy pontjaink b,d,v abszcisszái, valamint az a,c,u ordináták is páronként különböznek egymástól és 0-tól.
Amíg P az A-tól B-ig halad, λ=AP:BP növekedve minden pozitív értéket fölvesz, a B-n túli meghosszabbításon PB<0 és AP>|PB|, ezért minden λ<-1 értéken átfut, AB-nek A-n túli meghosszabbításán pedig AP<0 és |AP|<PB, végül is minden -1<λ<0 érték kiadódik. λ=-1 az AB egyenes végtelen távoli (ideális) pontját adná P számára. Könnyű belátni, hogy az állítás olyankor is igaz.
A λ arány PA-nak és PB-nek a tengelyeken levő vetületeiben is megmarad:
xP:(b-xP)=λ
és
(yP-a):(-yP)=λ,
innen
xP=λ1+λb,yP=11+λa.

Mármost a PU egyenes iránytangense, majd egyenlete abból, hogy átmegy U-n:
11+λa-uλ1+λb=a-(1+λ)uλb,y-u=a-(1+λ)uλbx.
Hasonlóan a BC egyenes egyenlete y-c=-cbx, és ezekből Q koordinátái:
xQ=λb(u-c)(u-a)+λ(u-c),yQ=c(u-a)(u-a)+λ(u-c).

Hasonlóan a PV, illetve AD egyenes egyenlete, majd S koordinátái:
y=-av+λ(v-b)(x-v),y=-ad(x-d),
xS=λd(v-b)(v-d)+λ(v-b),yS=a(v-d)(v-d)+λ(v-b).

Mielőtt továbbmennénk, rámutatunk az alakzatban mutatkozó szerepek szimmetriájára. Az OP ,,tengelyhez'' képest szimmetrikus szerepeket játszanak a következő pontpárok:
A  és  B,C  és  D,U  és  V,Q  és  S,
továbbá az x és y koordinátatengelyek, ezeknek megfelelően a koordináták párjai is, végül ezzel a ,,szereptükrözéssel''
λ=APPBhelyéreBPPA=1λjut.
Valóban, xQ ilyen értelemben vett ,,párja''
1λa(v-d)(v-b)+1λ(v-d)=a(v-d)(v-d)+λ(v-b)=yS,
és ugyanígy yQ és xS kifejezései is egymásba mennek át.
Hozzátesszük: ebben a szimmetriában a CD egyenes megfelelője DC, vagyis önmaga. Ekkor a feladat állítását így is kimondhatjuk: a QV és CD egyenesek metszéspontja azonos az SU és DC egyenesek metszéspontjával. Ehhez most már elég lesz kiszámítani QV és CD metszéspontját, majd megnézni, hogy véve az előzők szerinti párját, azaz SU és DC metszéspontját, a két pont azonos-e egymással.
Jelöljük CD-nek QV-n és SU-n levő pontját R-rel, ill. R*-gal.
QV iránytangense céljára abszcisszáik különbsége így alakítható:
xQ-v=λb(u-c)-v(u-a)-λv(u-c)(u-a)+λ(u-c)=-v(u-a)+λ(v-b)(u-c)(u-a)+λ(u-c),
tehát QV egyenlete:
y=yQxQ-v(x-v)=-c(u-a)v(u-a)+λ(v-b)(u-c)(x-v).

A CD egyenes egyenlete:
y=-cd(x-d),
tehát
xR=λd(u-c)(v-b)(u-a)(v-d)+λ(u-c)(v-b),yR=c(u-a)(v-d)(u-a)(v-d)+λ(u-c)(v-b).

Kiszámítjuk xR-ből yR*-ot a fentebb mondott ,,tükrözéssel'':
1λc(v-d)(u-a)(v-b)(u-c)+1λ(v-d)(u-a),
ez pedig azonos yR kifejezésével. Ezzel az állítást bebizonyítottnak tekintjük.
 

II. megoldás. Segédtételül felhasználjuk Menelaosz-tételét: ha az EFG háromszög FG,GE és EF oldalegyenesein levő E1, ill. F1, ill. G1 pontokra fennáll a következő egyenlőség:
FE1GF1EG1=-E1GF1EG1F,


akkor az E1,F1,G1 pontok egy egyenesen vannak. A tétel megfordítása is igaz.
A szakaszok előjellel együtt értendők, pozitívnak véve pl. az E,F,G körüljárás irányát. * A segédtételt alkalmazva az I. megoldás jelöléseivel a BCA háromszögre és az egy egyenesen sorakozó U,P,Q pontokra:
BQQC=-UAPBCUAP;(1.1)
a BCD háromszögre és az R,V,Q pontokra, majd beírva (1.1) eredményét:
DRRC=-DVVBBQQC=+UACUPBAPDVVB;(1.2)
továbbá az ADB háromszögre és a V,P,S pontokra (vagyis az (1.1) eset háromszöge és egyenese helyére a ,,tükörképeket'' véve):
ASSD=-VBPADVBP;(2.1)
végül ugyanígy az ADC háromszögre és az R*,U,S pontokra:
CR*R*D=-CUUAASSD=+VBDVPABPCUUA.(2.2)
Az utóbbi két sor eredménye is kiadódik tükrözéssel az előbbi két sor eredményeiből.
Ezek szerint, kellő átrendezést végezve
DR*R*C=DRRC,
tehát R* azonos R-rel; ezzel a bizonyítást befejeztük.
Itt nem használtuk ki, hogy AC és BD merőlegesek egymásra, ennélfogva ez a rész a feladat föltevéseiből elhagyható.
 

III. megoldás. Itt sem használjuk ki AC és BD merőleges voltát. Ha a P=A,Q=B,U=C és V=D egyenlőségek közül egy vagy több teljesül, akkor vagy nincs értelme a keresett metszéspontnak, vagy az triviálisan C, illetve D. Ha U=V, akkor a két egyenes egybeesik. Elég tehát azt az esetet vizsgálni, amikor ezek nem állnak fenn.
Segítségül veszünk olyan A1,B1,C1 és D1 nem egy síkba eső pontokat, amelyeknek merőleges vetülete a feladat síkjára sorra A,B,C és D. Legyen P1 az A1B1;U1 az A1C1; és V1 a B1D1 egyenes azon pontja, amelynek vetülete P,U, illetve V. P1B1 és U1C1 egyenesek A1-ben metszik egymást, tehát egy síkban van ez a négy pont, és így P1U1 és B1C1 egyenes is egy síkban van. Nem párhuzamosak, mert vetületeik Q-ban metszik egymást. Ezért van egy Q1 metszéspontjuk, és ennek vetülete Q. ‐ Hasonlóan látható, hogy D1V1,A1P1 egy síkban van, azaz A1D1 és P1V1 metszi egymást S1-ben, amelynek S a vetülete.
 
 

Elég lenne belátni, hogy az S1U1,Q1V1 és D1C1 egyenesek egy ponton mennek át, mert akkor ez igaz a vetületeikre is. Először is belátom, hogy páronként egy síkban vannak, de nincs mind egy síkban. Valóban, C1U1 és D1C1 benne van A1D1 és A1C1 síkjában, S1U1 és Q1V1 benne van P1U1 és P1V1 síkjában, Q1V1 és D1C1 pedig benne van D1B1 és C1B1 síkjában (három pont mindig egy síkban van). De ha mind egy síkban lennének, akkor ebben lenne a Q1C1 egyenes B1 pontja és az S1D1 egyenes A1 pontja is, csakhogy A1,B1,C1,D1 nem voltak egy síkban. Elég tehát belátni, hogy 3 egyenes, e,f,g közül; ha bármely kettő egy síkban van, akkor egysíkúak, párhuzamosak, vagy egy ponton mennek át. Ekkor ugyanis a vetületek, CD,SU,QV vagy mind párhuzamosak, vagy létezik a metszéspont, és rajta van CD-n.
Legyen e,f,g három ilyen egyenes ! Ekkor bármely kettő vagy metszi egymást, vagy párhuzamos. Három eset van: a) mind párhuzamos, b) kettő párhuzamos, a harmadik metszi őket, de ekkor benne van a síkjukban, c) páronként metszik egymást. Így vagy egy háromszög oldalegyenesei, tehát egysíkúak, vagy a három metszéspont egybeesik, és ezen a ponton megy át mindhárom egyenes. ‐ Ezzel a megoldást befejeztük.
 

Megjegyzés: A feladat lényegében ekvivalens Desargues tételével: ha két háromszög olyan helyzetű (a síkban vagy a térben), hogy egy-egy megfelelő szögpontjukat összekötő egyenesek egy ponton mennek át (vagy ha a 3 egyenes párhuzamos egymással), akkor a megfelelő oldalegyenesek metszéspontjai egy egyenesen vannak. A tétel megfordítása is igaz, nálunk: a CQU és DVS háromszögek megfelelő oldalegyenespárjainak metszéspontjai B,P,A, ezért a megfelelő csúcspárok összekötő egyenesei R-ben metszik egymást.
*Mi a megfordítást igazoljuk a párhuzamos szelők tételeinek kétszeri alkalmazásával: ha egy e egyenes az oldalegyeneseket az 1-es indexű pontokban metszi, akkor fennáll 3-3 szakaszból képezett szorzatok közti egyenlőség, a jobb oldalt ellentett jellel véve.
Húzzuk meg G-n át az e-vel párhuzamos egyenest és jelöljük EF-fel való metszéspontját H-val.
 
 


Ekkor
HG1G1F=GE1E1FésEG1G1H=EF1F1G,
amiből, egyes szakaszokat (-1)-gyel szorozva és egyben irányukat megfordítva
-FE1HG1=-E1GG1F,-GF1EG1=+HG1F1E,
végül szorzással, egyszerűsítéssel az állítást kapjuk. ‐ Akkor is érvényes az egyenlőség, ha e átmegy valamelyik csúcson.