Feladat: F.2371 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1982/december, 202 - 204. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb sokszögek geometriája, Feladat, Síkgeometriai bizonyítások, Középponti és kerületi szögek
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1982/május: F.2371

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljük a C1C4, C2C5 és C3C6 szakasz felezőpontját rendre F1,F2,F3 betűvel, a C1C4,C2C5, és C3C6 egyenesek közös pontját pedig ‐ mint már a 2365. feladatban ‐ P-vel. Az állítást az ábráinkon látható felvételek esetére azzal bizonyítjuk, hogy az F1F3 szakasznak P-ből vett látószöge egyenlő az F2-ből vett látószögével. Más felvételen előfordulhat, hogy P és F2 az F1F3 egyenes két különböző partján van, ilyenkor a két látószög 180-ra egészíti ki egymást, ami lényegében ugyanúgy bizonyítható.
Természetesen külön tárgyaljuk majd a hatszög olyan helyzeteit, amelyekben P nem jön létre. Látni fogjuk, hogy ilyenkor a felezőpontok egy egyenesre esnek, tehát ugyanekkor a szóban forgó kör sem jön létre, illetve elfajul ,,végtelen sugarúvá".

 

1. ábra
 
1. A bizonyításba bevonjuk azt a három pontot is, amelyet hatszögünk szemben levő oldalegyenes párjai határoznak meg, legyen a C2C3, C5C6 oldalpár metszéspontja G1, a C3C4,C6C1, páré G2, a C4C5,C1C2 páré G3. (Más szóval a közös irányú 3‐3 oldalegyenes által meghatározott mind a 9 pontnak szerepe van az alakzatban.) Azt a 3 téglalapot használjuk fel, amelyeknek a csúcsai váltakozva C és G típusú pontok. Egyik ilyen a C1G2C4G3, ebben a kérdéses F1 pont a G2G3 átlót is felezi. Ugyanígy felezi F2 a G3G1 szakaszt, F3 a G1G2-t, ennélfogva az F1F2F3 háromszög a G1G2G3 háromszög középháromszöge, tehát szögeik páronként rendre egyenlők.
Vegyük a P-n átmenő és C1C2-vel párhuzamos e félegyenest. Ezzel az F1PF3 látószöget két részre osztjuk (1. ábra), ill. e ugyanazon oldalán fekvő két szög különbségeként állíthatjuk elő (2. ábra). A részek rendre egyenlők az említett téglalapokban az e-vel párhuzamos oldal és az átló közti szöggel:
F3Pe=F3C3G2=F3G2C3,F1Pe=F1C4G2=F1G2C3,


ennélfogva mindkét felvétel esetében
F3PF1=F3G2F1±F1G2C3=F3G2F1=F3F2F1,
ezt akartuk bizonyítani, és ezzel azt is bebizonyítottuk, amit kellett.
 

2. ábra
 
2. Ha P nem jön létre, ez azt jelenti, hogy a felhasznált téglalapok hasonlóak, (mert egyeznek az átlóknak az oldalakkal alkotott szögei.) Így F1G2C3=F3G2C3=F3G3C2, F2G3C2, a G1G2G3 és F1F2F3 háromszögeket meghatározó pontok egy egyenesbe esnek (3. ábra).
 

3. ábra
 
Ez a 2365. feladat I. megoldása (4) összefüggésének megfelelője.
 

Megjegyzések. 1. Visszatekintve a 2365. feladatra, látjuk, hogy itt fel kellett használnunk a merőlegességet a 3‐3 oldalegyenes között ‐ a téglalapok szögeinek egyenlőségében. Eszerint a feladat állítása ferdén hajló egyeneshármasok esetében nem érvényes.
2. Egy dolgozat azzal az ellenpéldával vélte bizonyítani a feladat állításának ,,valótlanságát", amely a 3. ábrából jön létre, amikor bármelyik két szomszédos párhuzamos között ugyanakkora a távolság. A beküldő ‐ sajnos ‐ még eléggé távol áll a matematikai gondolkodástól. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy nem szabad megnézni különlegesen egyszerű helyzeteket, hanem azt, hogy nem szabad ezek után megállni. Keresni kell, hogy mi igaz a kitűzésből a szó legszorosabb értelmében, továbbá hogy mit jelentenek az elfajulások.
3. Ha rögzítjük az F ponthármast, vagyis a G-hármast is, a kör változatlan marad. A kör bármely pontját P-nek választva, megkapható az őt előállító C-ponthatos: a PF szelők metszik ki őket párosával a GiGj átmérőjű körökből.