Feladat: F.2365 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1982/december, 199 - 202. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyenesek egyenlete, Egyéb sokszögek geometriája, Feladat, Síkgeometriai bizonyítások
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1982/április: F.2365

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Válasszuk koordináta-rendszerünk origójául a C1 csúcsot, x tengelyéül a C1C2 egyenest, legyen C2 abszcisszája a2 és C3 ordinátája b3. Ekkor a feladat szerint az y tengely a C1C6 egyenes lesz, jelöljük C6 ordinátáját b6-tal és C5 abszcisszáját a5-tel. Így a hatszög csúcsai:

C1(0:0),C2(a2,0),C3(a2,b3),C4(a5,b3),C5(a5,b6)ésC6(0,b6),
és azt kell belátnunk, hogy a C2C5 és C6C3 egyenesek P metszéspontja rajta van a C1C4 egyenesen, melynek egyenlete
y=b3a5x.
Természetesen a2 és a5 különbözők egymástól és 0-tól, hasonlóan b3 és b6 is egymástól és 0-tól.
A mondott egyenesek egyenlete rendre
y=b6a5-a2(x-a2),ill.y=b6+b3-b6a2x,(1)
ezekből P abszcisszája
xP=a2a5b6a2b6-(a5-a2)(b3-b6),(2)
hacsak a N nevező nem tűnik el, azaz ha
N=a2b6-(a5-a2)(b3-b6)=a2(a5-a2)(b6a5-a2-b3-b6a2)0,
vagyis ha (1)-ben az iránytangensek különbözők. Ekkor P ordinátájára a második egyenletből
yPb6=1+(b3-b6)a5N=a2b3N.(3)

Mármost (3) és (2) egybevetéséből valóban
yPxP=b3a5,
ezt akartuk bizonyítani.
Ha azonban az (1)-beli iránytényezők egyenlők, vagyis C2C5C6C3, ebből átalakítással
b6b3-b6=a5-a2a2(4)
(egyik nevező sem nulla !), mindkét oldalhoz 1-et adva
b3b3-b6=a5a2,és ígyb3a5=b3-b6a2,
azaz C1C4C6C3. Ilyenkor a kérdéses három egyenes közül semelyik kettő nem metszi egymást, és a feladat állítása ,,projektív értelemben'' igaz, vagyis ahogyan azt szokás mondani, hogy párhuzamos egyeneseknek a végtelen távolban van a közös pontja, és hogy a különböző irányokhoz tartozó végtelen távoli pontok a végtelen távoli egyenest alkotják.
 

Megjegyzés. A párhuzamosság esetére talált (4) feltétel a 3‐3 párhuzamos oldalegyenes közti távolságok között összefüggést jelent, hiszen pl. |b3-b6| a C3C4 és C5C6 egyenesek távolsága.
 

II. megoldás. Elemi meggondolásokkal is célhoz érhetünk. Elég tulajdonképpen egyetlen tájékoztató ábra is, ha abból a föltevésnek csak a következő tartalmát olvassuk ki:
α) k=1,2,3 esetén a C2kC2k-1 egyenesek i' iránya közös, másrészt a C2kC2k+1 egyenesek i'' iránya is ‐ ahol C7-en is a C1 csúcsot értjük;
β) a 3‐3 párhuzamos egyenes különböző.
Azt azonban egyik hármasban sem akarjuk felhasználni, hogy melyik egyenes van a másik kettő között. Nem használjuk ki azt sem, hogy i'' merőleges i'-re, csupán azt, hogy i' és i'' különböző irányok.
 

1. Tegyük föl, hogy a C2C5 és C3C6 egyeneseknek van közös P pontjuk, és jelöljük PC1 és C3C4 metszéspontját M-mel (1. ábra).
 

1. ábra
 
(Könnyű belátni, hogy P nem lehet rajta egyiken sem a 3‐3 oldalegyenes közül.) Azt mutatjuk meg, hogy C5MC6C1. Ebből már következik, hogy M azonos C4-gyel, tehát P-n az állításbeli C1C4 egyenes is átmegy.
Jelöljük a C2C5 egyenesnek C1C6-on levő metszéspontját L-lel, C3C4-en levő pontját N-nel. Ezáltal a C5C6 és NC3 párhuzamos szakaszokra támaszkodva két pár hasonló háromszöget használhatunk fel, további oldalpárjaik párhuzamosak, ill. egy egyenesbe esnek.
Az LC5C6 és C2NC3 háromszög-pár megfelelő oldalaira teljesül
 
C5C6C5L=NC3NC2,
és a PC5C6, PNC3 párban
PC5C5C6=PNNC3.
E két egyenlőséget összeszorozva a C2C5 egyenesen keletkezett 4 szakasz között kapunk kapcsolatot:
PC5C5L=PNNC2.
A jobb oldal pedig egyenlő a PMMC1 arány értékével, hiszen C1C2 párhuzamos MN-nel, eredeti jelölése szerint C3C4-gyel. Most már a
PC5C5L=PMMC1
arány a párhuzamos szelők tételének megfordítása alapján azt jelenti, hogy C5M párhuzamos LC1-gyel, vagyis C6C1-gyel. Ezt akartuk belátni. ‐ Hozzátesszük még, hogy a feladat feltételei szerint P a C2L szakaszhoz képest ugyanúgy helyezkedik el, mint a C3C6 szakaszhoz képest ‐ vagyis vagy magán e két szakaszon van rajta, vagy a szakasz kezdőpontján inneni meghosszabbításon van, vagy pedig a végponton túli meghosszabbításon ‐, továbbá folytatólag ugyanúgy helyezkedik el P az NC5-höz képest is, mint a C3C6-hoz. Másrészt P az MC1-hez képest is ugyanúgy helyezkedik el, mint NC2-höz képest, vagyis ahogyan a C5L-hez képest. Más szóval azt jelentik ezek, hogy akkor is igazak számításaink, ha a távolságokhoz valami egységes elv szerint előjelet kapcsolunk, mintegy koordináta-rangra emeljük őket.
2. Ha P nem jön létre, vagyis C2C5C3C6, akkor megmutatjuk, hogy C1C4 is párhuzamos velük. Ezt visszavezetjük az előzőkre. Ha C1C4 metszené ‐ mondjuk ‐ C2C5-öt egy Q pontban, akkor először jelölés- (ill. index-) cserét végzünk: Ci helyére Ci+1-et írunk i=1,2,3,4,5 mellett, és C6 helyére C1-et. Így a feltételezett Q pont az új C2C5 és C3C6 egyenesek metszéspontja, és a föntiek szerint átmegy rajta az új C4C1 is, vagyis az eredeti C6C3. Föltevésünk második része ellentmondásra jut az első résszel, ez bizonyítja az ellentétes állítás lehetetlenségét.
 

Megjegyzések. 1. Több versenyző túl sok változatot vizsgált a hatszög csúcsainak kölcsönös helyzetére, mások viszont egyáltalán nem törődtek evvel. Lényegében csak kétféle ábratípus lehetséges: a 3‐3 párhuzamos közül a középsőknek a közös pontja vagy szerepel a 6 csúcs között, vagy pedig nem (2. ábra). Az indexelést fölösleges tekinteni, mert az állításban az indexelés szimmetrikus, amit az ellentmondásra vezető meggondolásban fel is használtunk, hangsúlyozása nélkül. Csak a második típusban lehetséges, hogy a C1C4, C2C5 és C3C6 egyenesek párhuzamosak legyenek.
 

2. ábra
 

2. A II. megoldás mutatja, hogy tulajdonképpen nem is lehetett volna kihasználni az eredeti hatszög derékszögeit, csak a matematikai gondolkodás ,,arculcsapásával'', fölösleges elemként beleerőltetve a meggondolásba. Rámutatunk a feladat eredeti szövegére, az nem beszélt szögekről, csak merőleges állású oldalegyenes-párokról.
Az I. megoldásból amiatt nem adódhatott ki ez az észrevétel, mert az iskolai oktatásban még a derékszögű koordináta-rendszer használatára is csak kevés idő jut, szó sem eshet ferdeszögű koordináta-rendszerről.
Más szemszögből nézve ezt kaptuk: ha ábránkat párhuzamos vetítéssel átvisszük egy tetszőleges másik (vagyis az eredetivel nem párhuzamos) síkra, egyeneseink képe egyenes lesz, meglesz a közös pontjuk is, megmaradnak a párhuzamosságok is de a derékszögek általában nem maradnak meg.