A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Válasszuk koordináta-rendszerünk origójául a csúcsot, tengelyéül a egyenest, legyen abszcisszája és ordinátája . Ekkor a feladat szerint az tengely a egyenes lesz, jelöljük ordinátáját -tal és abszcisszáját -tel. Így a hatszög csúcsai: | | és azt kell belátnunk, hogy a és egyenesek metszéspontja rajta van a egyenesen, melynek egyenlete Természetesen és különbözők egymástól és -tól, hasonlóan és is egymástól és -tól. A mondott egyenesek egyenlete rendre | | (1) | ezekből abszcisszája | | (2) | hacsak a nevező nem tűnik el, azaz ha | | vagyis ha (1)-ben az iránytangensek különbözők. Ekkor ordinátájára a második egyenletből | | (3) |
Mármost (3) és (2) egybevetéséből valóban ezt akartuk bizonyítani. Ha azonban az (1)-beli iránytényezők egyenlők, vagyis , ebből átalakítással (egyik nevező sem nulla !), mindkét oldalhoz 1-et adva | | azaz . Ilyenkor a kérdéses három egyenes közül semelyik kettő nem metszi egymást, és a feladat állítása ,,projektív értelemben'' igaz, vagyis ahogyan azt szokás mondani, hogy párhuzamos egyeneseknek a végtelen távolban van a közös pontja, és hogy a különböző irányokhoz tartozó végtelen távoli pontok a végtelen távoli egyenest alkotják. Megjegyzés. A párhuzamosság esetére talált (4) feltétel a 3‐3 párhuzamos oldalegyenes közti távolságok között összefüggést jelent, hiszen pl. a és egyenesek távolsága. II. megoldás. Elemi meggondolásokkal is célhoz érhetünk. Elég tulajdonképpen egyetlen tájékoztató ábra is, ha abból a föltevésnek csak a következő tartalmát olvassuk ki: esetén a egyenesek iránya közös, másrészt a egyenesek iránya is ‐ ahol -en is a csúcsot értjük; a 3‐3 párhuzamos egyenes különböző. Azt azonban egyik hármasban sem akarjuk felhasználni, hogy melyik egyenes van a másik kettő között. Nem használjuk ki azt sem, hogy merőleges -re, csupán azt, hogy és különböző irányok. 1. Tegyük föl, hogy a és egyeneseknek van közös pontjuk, és jelöljük és metszéspontját -mel (1. ábra). 1. ábra (Könnyű belátni, hogy nem lehet rajta egyiken sem a 3‐3 oldalegyenes közül.) Azt mutatjuk meg, hogy . Ebből már következik, hogy azonos -gyel, tehát -n az állításbeli egyenes is átmegy. Jelöljük a egyenesnek -on levő metszéspontját -lel, -en levő pontját -nel. Ezáltal a és párhuzamos szakaszokra támaszkodva két pár hasonló háromszöget használhatunk fel, további oldalpárjaik párhuzamosak, ill. egy egyenesbe esnek. Az és háromszög-pár megfelelő oldalaira teljesül és a , párban E két egyenlőséget összeszorozva a egyenesen keletkezett 4 szakasz között kapunk kapcsolatot: A jobb oldal pedig egyenlő a arány értékével, hiszen párhuzamos -nel, eredeti jelölése szerint -gyel. Most már a arány a párhuzamos szelők tételének megfordítása alapján azt jelenti, hogy párhuzamos -gyel, vagyis -gyel. Ezt akartuk belátni. ‐ Hozzátesszük még, hogy a feladat feltételei szerint a szakaszhoz képest ugyanúgy helyezkedik el, mint a szakaszhoz képest ‐ vagyis vagy magán e két szakaszon van rajta, vagy a szakasz kezdőpontján inneni meghosszabbításon van, vagy pedig a végponton túli meghosszabbításon ‐, továbbá folytatólag ugyanúgy helyezkedik el az -höz képest is, mint a -hoz. Másrészt az -hez képest is ugyanúgy helyezkedik el, mint -höz képest, vagyis ahogyan a -hez képest. Más szóval azt jelentik ezek, hogy akkor is igazak számításaink, ha a távolságokhoz valami egységes elv szerint előjelet kapcsolunk, mintegy koordináta-rangra emeljük őket. 2. Ha nem jön létre, vagyis , akkor megmutatjuk, hogy is párhuzamos velük. Ezt visszavezetjük az előzőkre. Ha metszené ‐ mondjuk ‐ -öt egy pontban, akkor először jelölés- (ill. index-) cserét végzünk: helyére -et írunk mellett, és helyére -et. Így a feltételezett pont az új és egyenesek metszéspontja, és a föntiek szerint átmegy rajta az új is, vagyis az eredeti . Föltevésünk második része ellentmondásra jut az első résszel, ez bizonyítja az ellentétes állítás lehetetlenségét. Megjegyzések. 1. Több versenyző túl sok változatot vizsgált a hatszög csúcsainak kölcsönös helyzetére, mások viszont egyáltalán nem törődtek evvel. Lényegében csak kétféle ábratípus lehetséges: a 3‐3 párhuzamos közül a középsőknek a közös pontja vagy szerepel a 6 csúcs között, vagy pedig nem (2. ábra). Az indexelést fölösleges tekinteni, mert az állításban az indexelés szimmetrikus, amit az ellentmondásra vezető meggondolásban fel is használtunk, hangsúlyozása nélkül. Csak a második típusban lehetséges, hogy a , és egyenesek párhuzamosak legyenek. 2. ábra 2. A II. megoldás mutatja, hogy tulajdonképpen nem is lehetett volna kihasználni az eredeti hatszög derékszögeit, csak a matematikai gondolkodás ,,arculcsapásával'', fölösleges elemként beleerőltetve a meggondolásba. Rámutatunk a feladat eredeti szövegére, az nem beszélt szögekről, csak merőleges állású oldalegyenes-párokról. Az I. megoldásból amiatt nem adódhatott ki ez az észrevétel, mert az iskolai oktatásban még a derékszögű koordináta-rendszer használatára is csak kevés idő jut, szó sem eshet ferdeszögű koordináta-rendszerről. Más szemszögből nézve ezt kaptuk: ha ábránkat párhuzamos vetítéssel átvisszük egy tetszőleges másik (vagyis az eredetivel nem párhuzamos) síkra, egyeneseink képe egyenes lesz, meglesz a közös pontjuk is, megmaradnak a párhuzamosságok is de a derékszögek általában nem maradnak meg. |