A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Toljuk el mindegyik -t kezdőpontjánál fogva -be, az helyzetbe. Mindegyik végpont rajta van az átmérőjű Thalész-körön, hiszen , illetve akkor is, ha az derékszögű négyszög valamelyik oldala . Továbbá az és irányított szögek értéke vagy , amekkora forgás -t -be, illetve -öt -be átviszi (, , , ).
Ezekből a kerületi és középponti szögek összefüggése alapján adódik, hogy az és irányított szögek értéke , ahol a középpontja, tehát a -ba írt szabályos csillagötszög (körüljárási iránya egyező az , , oldalegyenesek körüljárásával), más szóval a -ba írt konvex szabályos ötszög. Ezekkel az állítás bal oldalából, egymás utáni alakításokkal
‐ ahogy a feladat állítja ‐ ugyanis az utolsó zárójelben álló összeg 2‐2 tagját összeadva | | ahol az szakaszon, az -n van, és , végül a rövidebbik körív felezőpontja, vagyis -nak az -vel átellenes pontja, hiszen itt metszi egymást és . K. L.
II. megoldás. Válasszuk a koordináta-rendszer tengelyéül -öt, ekkor az egyenes irányszöge . Legyen másrészt az félegyenes irányszöge , ekkor a vetületek előjellel vett hosszai ha pozitívnak vesszük az -gyel való metszésponttól az -gyel való metszéspont felé mutató irányt. Bontsuk mindegyik -t irányú és rá merőleges komponensekre, és összegezzük külön-külön a komponenseket. Alkalmazni fogjuk a következő két azonosságot :
Az állítás bal oldalán álló összeg irányú komponense
Itt a második tag az állítás jobb oldalán álló vektor vetülete, az első kifejezés értéke pedig , ugyanis az addíciótétel szerint | | és az újabb összegek értéke külön-külön is , hiszen és , | | illetve A bal oldali összegnek -re merőleges összetevője pedig hasonlóan | | és itt a második kifejezés . Az állítás két oldalának két, egymásra merőleges irányú komponensei megegyeznek. Ezzel bebizonyítottuk az állítás helyességét.
Megjegyzés. Ha rögzítjük -et és belátjuk az állítást két alkalmasan választott -re, akkor az állítás a rögzített mellett abból következik, hogy most már az vektor felbontható a már megvizsgált két vektor lineáris kombinációjára, és az állításban szereplő lépéseken könnyű végigkövetni e felbontás hatását. Végül rögzített voltától úgy szabadulhatunk meg, hogy a tetszőleges vektort az és vektorok különbségeként állítjuk elő, ahol a rögzített vektor. Elég tehát az állítást arra az esetre belátni, ha például az ötszög egyik oldala, átlója, vagy a centrumból valamelyik csúcsig futó szakasz. |