A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az állítást pontosítani kell. Ugyanis az átlók közti szögek közül két egyenlő nagyságú az , szemben fekvő oldalpárnak a látószöge, a -ra kiegészítők pedig a , oldalpáré. Mivel egyrészt ‐ kivéve ha mindkettő ‐ másrészt a feltételi egyenlőség bal oldalán megkülönböztetett szerepet kaptak az oldalpárok, azért az állítás csak az egyik esetben lehet igaz. Akkor igaz az állítás, ha -n az , oldalpár látószögét értjük.
Azt viszont szabadon választhatjuk, hogy az átlók közül -n azt értjük, amelyik az , , valamint a , oldalpárok közös végpontjait köti össze, ugyanis és szerepe a föltételi egyenlőségben fölcserélhető. Jelöljük az átlók darabjait a csúcsok körüljárása szerint , , , -vel ‐ az , oldalpár közös csúcsától kezdve ‐ ekkor a cosinustételt alkalmazva a négy részháromszögre
Ezekből összeadással és kivonással | | (1) | minden, a jelöléseink szerinti konvex négyszögre. Feladatunk szerint a jobb oldal helyére a kifejezést írhatjuk. Alkalmas átrendezéssel, majd mindkét oldal pozitív négyzetgyökét véve ez pedig ‐ mint ismeretes ‐ elegendő feltétele annak, hogy négyszögünknek legyen beírt köre. |