Feladat: F.2257 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1980/november, 128. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Elemi függvények differenciálhányadosai, Függvény határértéke, Polinomok, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1980/április: F.2257

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Deriváljuk az azonosság mindkét oldalát! (Ez sinnx folytonosan deriválhatósága alapján megtehető.) Így kapjuk az

ncosnx=-P'n(cosx)sin2x+Pn(cosx)cosx
újabb azonosságot, melybe x=0-t helyettesítve adódik az állítás.
 

II. megoldás. Az azonosság mindkét oldalát nx-szel osztva kapjuk, hogy tetszőleges x0 esetén
sinnxnx=Pn(cosx)nsinxx.
Tartsunk x-szel 0-hoz, a két oldal határértéke nyilván megegyezik. Felhasználva Pn folytonosságát és a limx0sinxx=1 összefüggést, kapjuk, hogy 1=P(1)n.
 

III. megoldás. A bizonyítandó állítást n szerinti teljes indukcióval látjuk be. n=1-re P1 nyilvánvalóan az azonosan 1 polinom, így ekkor a megfelelő állítás teljesül.
Tegyük fel, hogy Pn(1)=n igaz. Felhasználva a
sin(n+1)x=sinnxcosx+cosnxsinx
azonosságot, azt kapjuk, hogy
Pn+1(cosx)sinx=Pn(cosx)sinxcosx+cosnxsinx,
azaz xkπ(k=0,±1,±2,...) esetén
Pn+1(cosx)=Pn(cosx)=Pn(cosx)cosnx.
E kapott azonosság mindkét oldala folytonos, így az x0 határátmenettel Pn+1(1)=Pn(1)+1 adódik. Felhasználva az indukciós feltevést, azt kapjuk, hogy Pn+1(1)=n+1. Ezzel az állítást beláttuk.