A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Legyen a föltevés szerinti háromszög beírt körének középpontja , magasságpontja , és menjen át a kérdéses kör az és csúcson. (Az , , , pontokat természetesen különbözőknek tekintjük, hiszen az ellentétes esetben arra a semmitmondó föltevésre támaszkodnánk, hogy pont körön van.) Ismeretes, hogy bármely háromszög esetében az , , pontokkal meghatározott kör ‐ esetünkben ez a ‐ középpontja rajta van a háromszög köré írt kör -t nem tartalmazó ívén (és természetesen felezi ezt az ívet), lásd Gy. 1762 (1978. évi 8‐9. sz. 143. old.). Másrészt azt is tudjuk, hogy minden háromszög esetében átmegy -nek az egyenesre mint tengelyre való tükörképén. Eszerint esetünkben a -nak a tükörképe az tengelyre. Így sugaraik egyenlők, tehát átmegy -nak középpontján is, és az -nek azon a partján van, mint , azaz mint . Ezek szerint a háromszög egyenlő oldalú, és . Ebből pedig következik, hogy az szög fele akkora, vagyis . Az , , pontok mindenesetre különbözők, viszont kivételesen egybe is eshet valamelyikükkel. Ha azonos -val, akkor rövidebben érünk célba: a egyenes kettős szerepet játszik: szögfelező és magasságvonal, tehát , és ez áll -ra, -ra is, egyenlő oldalú háromszög, . Ha viszont az és valamelyikével azonos, akkor annál a csúcsnál derékszög van a háromszögben, és , , nem határoz meg kört, a harmadik csúcsnál tetszőleges hegyesszög lehetne. Ámde ‐ mint előrebocsátottuk ‐ a föltevés csak akkor mond valami érdemlegeset, ha négy különböző pontról állítja, hogy egy körön vannak. Megjegyzések. 1. Többen két alesetben vizsgálták a kérdést aszerint, hogy és az egyenesnek ugyanazon a partján van vagy nem. Ez a ‐ különben helyes ‐ óvatosság a fönti meggondolásban fölösleges volna; akkor helyénvaló, ha ( tükrözése helyett) az szöget ‐ ami valóban vagy egyenlő -vel, vagy annak kiegészítője -ra ‐ a magasságok felhasználásával számítjuk. 2. Többen tévesen nem föltevésnek tekintették a kitűzés első mondatát, hanem minden háromszögre érvényes tételnek. Így viszont hogy lehetne számítani? Az ,,egy''-nek ,,minden'' vagy ,,bármely'' értelemben való ‐ mintegy felkiáltás jellegű ‐ használata előfordulhat szépirodalmi szövegekben, de matematikai szövegekben nem szokásos. Több más szabatos matematikai fogalmazásmód is van, amelyben a föltevést nem ,,ha'' kezdetű mellékmondatban mondják ki. |