Feladat: F.1933 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: -
Füzet: 1974/december, 207 - 210. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Alakzatok szimmetriái, Középpontos tükrözés, Eltolás, Transzformációk szorzata, Szabályos sokszögek geometriája, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1974/április: F.1933

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. 1. Azt mutatjuk meg, hogy P9-et a keresett A10 pontra tükrözve, visszakapjuk P-t. (Az biztos, hogy a P9-et P-be vivő egybevágósági transzformáció tükrözés, hiszen minden egyes tükrözés ‐ mint 180-os elfordítás ‐ a sík minden irányát a vele ellentétes irányba viszi át, ugyanígy páratlan számú tükrözés is, páros számú tükrözés pedig az eredeti irányba.)
Felhasználjuk azt a tételt (az I. osztályos tankönyvből), hogy a sík egy K alakzatát tükrözve egy C1 centrumra, majd a kapott K1 képet a C2 centrumra, a K12 új tükörkép úgy is megkapható K-ból, hogy ezt eltoljuk a 2C1C2 vektorral.
2. Ezt esetünkre alkalmazva azt kívánjuk, hogy

2(A1A2+A3A4+A5A6+A7A8+A9A10)=0
legyen (vagyis a zérus vektor). Ebből
-A9A10=A1A2+A3A4+A5A6+A7A8.(1)

Itt az első két tag összege az az A1B4, amelyre A2B4=A3BA4, vagyis  B4A2A3A4  rombusz (1. ábra). Így  B4  az  A4A1  és  A2A5  átlók metszéspontja, hiszen az utóbbiak  P  szimmetriái alapján rendre párhuzamosak  A2A3-mal,  A3A4-gyel.  
 

   
 

Továbbmenve (1) első három tagjának összege az az  
A1B6, melyre  B4B6=A5A6. Itt  B6  egyrészt az  A1A6  átlón van, hiszen  A6B6||A5B4, az utóbbi egyenes azonos  A5A2  vel és evvel az  A6  on át húzott párhuzamos átmegy  A1-en. Másrészt az  A2A7  átlón is rajta van  B6, ugyanis  A2B6  merőleges az  A2B6B4  egyenlő szárú háromszög  B4  ből induló szögfelezőjére, ami párhuzamos a szárak eltolásából adódó  A3A4, illetve  A5A6  egyenesek közti szög felezőjével, ez azonos  P-nek  A9-ből induló szimmetriatengelyével, ami pedig merőleges  A2A7-re, tehát  A2B6  valóban azonos az  A2A7  egyenessel.
Legyen (1) teljes jobb oldala az  
A1B8, vagyis  B6B8=A7A8, továbbá jelöljük a  B4B6  és  A5A6  szakasz felező merőlegesét  f-fel, illetve  t-vel. Ezek  B4B6=A5A6  alapján párhuzamosak, és  t  a  P-nek az  A1-en átmenő szimmetriatengelye. Így  B8  az  A2  tükörképe  f-re, hiszen  
B6B8#A7A8=A4A3#B4A2,
  és az  
A7A8,  A4A3  egyenesek egymás tükörképei  t-re; és mivel  A2A9  is merőleges  f-re, azért  B8  az  A2A9  en van. Továbbá rajta van az  A8A1  en is, hiszen  A8-on át  A7B6-tal, azaz  A7A2-vel  A8A1  az egyetlen párhuzamos.
Most már (1)-ben  
A1B8=-A9A10, vagyis  B8A1=A9A10, a  B8A9A10A1  négyszög paralelogramma,  
A10A9||A1A8ésA10A1||A9A2,
  más szóval  
A10  az  A1-en át  A1O-ra és  A9-en át  A9O-ra állított merőlegesek metszéspontja, ahol  O  a  P  kilencszög centruma.
 
II. megoldás.  Ha már tudjuk (vagy legalább sejtjük), mit kell bizonyítanunk, gyorsabban jutunk célhoz a következő úton. Húzzuk meg az érintőt  
P  körülírt köréhez  P  mindegyik csúcsában, és jelöljük a szomszédos csúcsokbeli érintők metszéspontját  D1-gyel,  D2-vel,  ...,  D9-cel, ahol  D1  az  A9  és  A1-beli érintők közös pontja stb. (2. ábra). Ekkor a  D1D2...D8D9  kilencszög is szabályos, és az I. megoldás (1) egyenletéhez  
2(A1A2+A3A4+A5A6+A7A8)=2(A1D2+D2A2+A3D4+D4A4+A5D6+D6A6+A7D8+D8A8)=(D1D2+D2D3+D3D4+D4D5+D5D6+D6D7+D7D8+D8D9)=D1D9=-2A9D1.
Eszerint a keresett  
A10  tükrözési centruma azonos  D1-gyel.
 
Megjegyzések.  1. Az I. megoldáshoz hasonlóan jutunk célhoz a következő előkészítés után. Jelöljük a  
C1,  C2,  ...,  Ck  centrumokon való egymás utáni tükrözések eredményét  C1C2...Ck-val. Láttuk, hogy a  C1C2  transzformáció a  2C1C2-ral való eltolás, a  C1C2C3C4  pedig eltolás a  2(C1C2+C3C4-ral. Speciálisan, ha a  C1C2C3C4  négyszög paralelogramma, akkor az eltolás  0, az eredmény azonos a kiindulással, és ha az azonosságot  1-gyel jelöljük, akkor  C1C2C3C4=1. Hasonlóan  C1C1=1.
Feladatunkban azt az  
A10-et keressük, amelyre  
A1A2...A9A10=1.
  A követelményt úgy alakítjuk, hogy  
A3  után beiktatjuk tényezőül az  E3E3=1  szorzatot ‐ ami nyilvánvalóan nem változtat ‐, majd  A5  és  A7  után  E5E5-öt, illetve  E7E7-et azzal az  E3,  E5  ponttal, amellyel az  A1A2A3E3, az  E3A4A5E5  és az  E5A6A7E7  négyszög paralelogramma (3. ábra). A tényezők csoportosítása után elhagyjuk azokat az  1-es ,,tényezőket'', amelyek e paralelogrammák egymás utáni csúcsain való végigtükrözések eredményeiként adódnak:
 (A1A2A3E3)(E3A4A5E5)(E5A6A7E7)(E7A8A9A10)=111(E7A8A9A10)=E7A8A9A10=1.


Eszerint  
A10  az a pont, amely az  E7A8A9  háromszöget paralelogrammává egészíti ki.
Az I. megoldáshoz hasonlóan adódik, hogy  
E3,  E5  és  E7  rendre  22  átló metszéspontja, éspedig
 E3azA3A9ésA1A4,E5azA5A9ésA1A6,E7azA7A9ésA1A8


metszése, és ekkor  
A10  az  A9-en át  A1A8-cal és  A1-en át  E3E7-tel húzott párhuzamosok metszése.
2. Az átlóknak az előbbi  
E-pontokkal való kettéosztásai lehetőséget adnak összefüggések felírására,  P  oldalának és átlóinak hosszai között.