Feladat: F.1857 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Balla László ,  Bara T. ,  Bartha M. ,  Bezdek K. ,  Czompó J. ,  Fazekas l. ,  Jilling Judit ,  Katona Klára ,  Kelemen D. ,  Kiss E. ,  Kovács F. ,  Kovács S. ,  Kuhár Gy. ,  Lepcsényi Gy. ,  Meszéna G. ,  Molnár Gy. ,  Orosz Á. ,  Pálfalvi Gy. ,  Pócsi Gy. ,  Rapp F. ,  Rövid K. ,  Sasvári Z. ,  Simányi N. ,  Sipos J. ,  Sparing L. ,  Taródy Erzsébet ,  Telcs A. ,  Végh J. ,  Veres S. ,  Vladár K. ,  Wettstein J. 
Füzet: 1973/december, 202 - 204. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Összefüggések binomiális együtthatókra, Műveletek polinomokkal, Valós együtthatós polinomok, Természetes számok, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1973/január: F.1857

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. a) Legyen a (2) alakban előállítandó n-ed fokú polinom

pn(x)=a0+a1x+...+akxk+...+anxn,(3)
ahol an0, és az ak együtthatók (k=0,1,...,n) valós számok. Elég bizonyítani az állítást az xk hatványokra (k=1,2,...,n), ,,egytagú'' polinomokra, mert ebből következik az akxk-ra is, valamint az ilyen előállításoknak és az a0 számnak (3) összegére is, hiszen polinom konstansszorosa, valamint polinomok összege is polinom. Azt akarjuk tehát belátni, hogy minden k=1,2,...,n-hez vannak olyan ci (i=1,2,...,k) valós számok, amelyekkel
xk=ckx(k)+ck-1x(k-1)+...+c1x(1).(4)
Természetesen látjuk, hogy minden x(k) maga is polinom.
Teljes indukcióval bizonyítunk.
k=1-rex(1)=x,azazx=x(1).

k=2-re
x(2)=x(x-1)2=x22-x2,
amiből
x2=2x(2)+x=2x(2)+x(1),
az állítás helyes. Föltéve mármost, hogy valamely k természetes számról már tudjuk, hogy az i=1,2,...,k-1 számok mindegyikére xi előállítható x(1),x(2),...,x(i)-ből a (2) alakban, ezeket a kifejezéseket behelyettesítve xk-nak az
x(k)=x(x-1)...(x-k+1)12...k
-ból adódó
xk=k!x(k)+dk-1xk-1+...+d1x
kifejezésébe, ahol ‐ mint látjuk ‐ dk-1,dk-2,...,d1 egész számok, a kívánt (4)-et kapjuk. Ezzel a feladat első állítását bebizonyítottuk.
b) Megmutatjuk, hogy ha x egész szám, akkor minden (egész) n-re x(n) egész szám. Valóban
ha még0x<n,akkorx-n+10,tehátx(n)
számlálójában előfordul a 0 tényező, és emiatt x(n)=0, egész szám;
ha xn, akkor x(n)=(xn);
ha pedig x<0, akkor a számláló minden egyes tényezőjéből (-1)-et kiemelve, a maradó tényezők (-x)-től egyesével nőnek (-x+n-1)-ig, és ezért,
x(n)=(-1)n(n-x-1n)[és itt(-x-1)0];
márpedig a binomiális együtthatók egész számok.* Eszerint ha a (3) polinom (2) átalakításában minden bi (i=0,1,...,n) egész, akkor minden egész x helyen pn(x) egész szám.
Fordítva azt kell megmutatnunk, hogy ha pn(x) minden egész helyen egész értéket vesz fel, akkor (2) átalakításában minden bi egész szám. Valóban
pn(0) a föltevés szerint egész, másrészt az átalakításból pn(0)=b0, tehát b0 egész;
pn(1) egész, másrészt pn(1)=b0+b1 ugyanis k=2,3,...,n mellett x(k) tartalmazza az (x-1) tényezőt ‐, ennélfogva b1 is egész;
pn(2) egész, másrészt pn(2)=b0+b1+(21)+b2(22)=b0+2b1+b2, ugyanis k=3,...,n mellett x(k) tartalmazza az (x-2) tényezőt; így pedig b2 is egész.
És ha már a b0,b1,b2,...,bi-1 (in) együtthatókról így egymás után beláttuk, hogy egészek, akkor bi egész volta abból következik, hogy a föltevés szerint
pn(i)=b0+b1(i1)+b2(i2)+...+bi-1(ii-1)+bi(ii)
egész, és itt bi együtthatója 1. ‐ Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 

Balla Láaszló (Miskolc, Földes F. Gimn., IV. o. t.)
 

Megjegyzések. 1. Azt az eljárást, ahogyan a bi együtthatók egész voltát bizonyítottuk, felhasználhatjuk az a) részben egymás utáni kiszámításukra is (akkor is, ha nem egészek). Ekkor természetesen pn(0),pn(1),pn(2),... értékét ki kell írnunk, mint az a0,a1,...,an eredeti együtthatók kifejezéseit. Pl. n=3 esetében
p3(0)=a0=b0;p3(1)=a0+a1+a2+a3=b0+b1,


és innen
b1=a1+a2+a3;p3(2)=a0+2a1+4a2+8a3=b0+2b1+b2,innenb2=(2a1+4a2+8a3)-2(a1+a2+a3)=2a2+6a3;


végül
p3(3)=a0+3a1+9a2+27a3=b0+3b1+3b2+b3-bólb3=6a3.



2. Az érkezett megoldások nagy része az a) rész bizonyításában járt el az előbbiek szerint. Ez csak annyiból kifogásolható, hogy nehézkes, enyhítsük így: a fenti módon a munka jelentős része megtakarítható. Jó, ha különbséget teszünk egy tétel bizonyítása és gyakorlati alkalmazása, a nyújtott lehetőség végrehajtása között.
*Lásd pl. a következő cikkünkben: Pólya György: Gauss-féle binomiális együtthatók, I. rész., K. M. L. 45. (1972) 97‐102. old., pontosabban a 99. oldalon.