|
Feladat: |
F.1857 |
Korcsoport: 18- |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Balla László , Bara T. , Bartha M. , Bezdek K. , Czompó J. , Fazekas l. , Jilling Judit , Katona Klára , Kelemen D. , Kiss E. , Kovács F. , Kovács S. , Kuhár Gy. , Lepcsényi Gy. , Meszéna G. , Molnár Gy. , Orosz Á. , Pálfalvi Gy. , Pócsi Gy. , Rapp F. , Rövid K. , Sasvári Z. , Simányi N. , Sipos J. , Sparing L. , Taródy Erzsébet , Telcs A. , Végh J. , Veres S. , Vladár K. , Wettstein J. |
Füzet: |
1973/december,
202 - 204. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Összefüggések binomiális együtthatókra, Műveletek polinomokkal, Valós együtthatós polinomok, Természetes számok, Teljes indukció módszere, Feladat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1973/január: F.1857 |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. a) Legyen a (2) alakban előállítandó -ed fokú polinom | | (3) | ahol , és az együtthatók valós számok. Elég bizonyítani az állítást az hatványokra , ,,egytagú'' polinomokra, mert ebből következik az -ra is, valamint az ilyen előállításoknak és az számnak (3) összegére is, hiszen polinom konstansszorosa, valamint polinomok összege is polinom. Azt akarjuk tehát belátni, hogy minden -hez vannak olyan valós számok, amelyekkel | | (4) | Természetesen látjuk, hogy minden maga is polinom. Teljes indukcióval bizonyítunk. -re amiből az állítás helyes. Föltéve mármost, hogy valamely természetes számról már tudjuk, hogy az számok mindegyikére előállítható -ből a (2) alakban, ezeket a kifejezéseket behelyettesítve -nak az | | -ból adódó | | kifejezésébe, ahol ‐ mint látjuk ‐ egész számok, a kívánt (4)-et kapjuk. Ezzel a feladat első állítását bebizonyítottuk. b) Megmutatjuk, hogy ha egész szám, akkor minden (egész) -re egész szám. Valóban | | számlálójában előfordul a tényező, és emiatt , egész szám; ha , akkor ; ha pedig , akkor a számláló minden egyes tényezőjéből -et kiemelve, a maradó tényezők -től egyesével nőnek -ig, és ezért, | | márpedig a binomiális együtthatók egész számok. Eszerint ha a (3) polinom (2) átalakításában minden egész, akkor minden egész helyen egész szám. Fordítva azt kell megmutatnunk, hogy ha minden egész helyen egész értéket vesz fel, akkor (2) átalakításában minden egész szám. Valóban a föltevés szerint egész, másrészt az átalakításból , tehát egész; egész, másrészt ugyanis mellett tartalmazza az tényezőt ‐, ennélfogva is egész; egész, másrészt , ugyanis mellett tartalmazza az tényezőt; így pedig is egész. És ha már a együtthatókról így egymás után beláttuk, hogy egészek, akkor egész volta abból következik, hogy a föltevés szerint | | egész, és itt együtthatója . ‐ Ezzel a bizonyítást befejeztük. Balla Láaszló (Miskolc, Földes F. Gimn., IV. o. t.) Megjegyzések. 1. Azt az eljárást, ahogyan a együtthatók egész voltát bizonyítottuk, felhasználhatjuk az a) részben egymás utáni kiszámításukra is (akkor is, ha nem egészek). Ekkor természetesen értékét ki kell írnunk, mint az eredeti együtthatók kifejezéseit. Pl. esetében
és innen
végül
2. Az érkezett megoldások nagy része az a) rész bizonyításában járt el az előbbiek szerint. Ez csak annyiból kifogásolható, hogy nehézkes, enyhítsük így: a fenti módon a munka jelentős része megtakarítható. Jó, ha különbséget teszünk egy tétel bizonyítása és gyakorlati alkalmazása, a nyújtott lehetőség végrehajtása között. Lásd pl. a következő cikkünkben: Pólya György: Gauss-féle binomiális együtthatók, I. rész., K. M. L. 45. (1972) 97‐102. old., pontosabban a 99. oldalon. |
|