A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Betűzzük úgy a háromszög csúcsait, hogy legyen , , ekkor . Elég azt belátni, hogy a beírt kör egy kiszemelt súlyvonalat a kiindulási csúcsától távolabbi harmadoló pontjában metsz át. Válasszuk e célra az -ból induló súlyvonalat, mert így a keletkezett háromszög egyenlő szárú, és középpontja rajta van ennek szimmetriatengelyén, tehát az alapot két, e tengelyre szimmetrikus pontban metszi.
Legyen e két metszéspont és úgy, hogy , és legyen és ; így azt akarjuk belátni, hogy . -nak -n levő érintési pontját -vel jelölve ismert összefüggésekből | | eszerint az ismert összefüggésből Másrészt a súlyvonalra ismert összefüggésből | | Ezt (1)-gyel egybevetve látjuk, hogy és az egyenlet gyökei. Éspedig alapján a kisebbik gyöke: tehát valóban a súlypont. Ezzel az állítást bebizonyítottuk.
Turán György (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., IV. o. t.) | Megjegyzések. 1. A beírt körnek a súlyponton való áthaladását biztosító föltétellel általában foglalkozott lapunk 1966. évi pályázata. Azt találták a pályázók, hogy a kérdéses tulajdonságnak szükséges és elegendő föltétele az oldalak közti egyenlőség. Ez esetünkben is teljesül. Megadta továbbá a pályázat mindazokat az egész oldalú háromszögeket, amelyeknek megvan ez a tulajdonsága: | | ahol páratlan, egymáshoz relatív prím természetes számok és tetszés szerinti természetes szám. Esetünket adja meg. 2. A szóban forgó háromszög alakjával foglalkozott az F. 1638. feladat is. 3. A beküldők többnyire koordinátageometriai bizonyítást adtak.
Fred Ervin-Bakos Tibor-Tusnádi Gábor: Jelentés a K. M. L. 32. kötetének 5. számában közzétett pályázatáról. K. M. L. 34 (1967) 205‐212.Lásd a megoldást a K. M. L. 39 (1969) 109‐110. |