Feladat: F.1781 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1972/március, 110 - 112. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szorzat, hatványozás azonosságai, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1971/szeptember: F.1781

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A kettős egyenlőtlenség közepén álló Qn hányados írható n számú, 2k-12k alakú hányados szorzataként, ahol k=1,2,...,n.

 

1. Írjunk Qn k-adik tényezője helyére 2k-22k-1-et, ha k=2,3,...,n ‐ vagyis csökkentsük 1-gyel a számlálókat is, nevezőket is ‐ az első tényezőt pedig hagyjuk változatlanul. Ezáltal n>1 esetére Qn-nél kisebb számot képezünk, mert egyrészt minden egyes új tényező kisebb annál, aminek a helyére írtuk:
2k-22k-1-2k-12k=1(2k-1)2k<0(k2),
másrészt még az új hányadosok is pozitívok, így szorzatuk is pozitív. Eszerint
Qn=123456...2n-32n-22n-12n>12(2345...2n-42n-32n-22n-1).

Vegyük észre, hogy így a zárójelben 1/Qn-nek 1/2n része áll, azt kaptuk tehát, hogy
Qn>14n1Qn,azazQn>14n,han>1
és itt a jobb oldal éppen az (1)-beli alsó korlát egyszerűbb alakja. A még nem tekintett n=1 esetben pedig Qn és a bizonyítandó alsó korlát között egyenlőség áll fenn. Ezzel (1) első egyenlőtlenségét bebizonyítottuk.
 

2. Írjunk másrészt Qn fenti szorzattá alakításában minden egyes tényező helyére nála nagyobbat, kivéve ismét az első tényezőt. Éspedig
2k-12k  helyére  2k2k+1-et (valóban,  2k2k+1-2k-12k=12k(2k+1)>0),
ha k=2,3,...,n-1, ha pedig k=n, akkor 2n2n-t (vagyis a=2 esetén csak az utóbbi típusú növelést végezzük). Ezek után a fentihez hasonló felismeréssel
Qn<12(4567...2n-22n-12n2n)=12(321Qn12n)
(a zárójelbeli kifejezést megszoroztuk 3223-dal). Innen, ismét átszorzással és gyökvonással
Qn<3212n,han>1,
ami az (1) második egyenlőtlensége. n=1 esetére pedig az állítás így adódik: 1/2=2/8<3/8. Ezze1 a kívánt bizonyítást befejeztük.
 

Megjegyzések. 1. Bizonyítható az állítás a teljes indukció módszerével is, ha előzőleg a felső korlátban 2n helyére 2n+1-et írunk, ami által az egyenlőtlenség‐pár második fele valamivel erősebb állítást mond ki.
 

2. Emeljük négyzetre az (1) állítás tagjait, és szorozzuk őket 2n-nel, így ezt kell bizonyítanunk:
121232...(2n-1)22242...(2n-2)22n<34.(2)
A középen álló
An=2nQn2=123224...(2n-1)2(2n-2)2n
mint egy számsorozat n-edik tagja n-ben monoton nő, hiszen
An+1An=(2n+1)22n(2n+2)>1,
és a (2) bal oldala e sorozat első tagja: A1=1/2. A jobb oldalon álló 3/4 szám viszont a monoton fogyó
Bn=13223542...(2n-1)(2n+1)(2n)2
sorozat első tagja, és ennek a sorozatnak minden tagja nagyobb az An sorozat tagjainál. Könnyen igazolható ez az egyenlő indexű tagokra:
BnAn=2n+12n>1.(3)
Szokás az
An<An+1<Bn+1<Bn(4)
egyenlőtlenség alapján azt mondani, hogy az (An,Bn) intervallumok ,,egymásba skatulyázva''. Be lehet bizonyítani, hogy ha az An, Bn (végtelen) sorozatokra teljesül (4), akkor e sorozatok konvergensek, és ha még
limn(Bn-An)=0,vagylimnBnAn=1
is teljesül, akkor
limnAn=limnBn.
Esetünkben ez a közös határérték 2π=0,63661..., amit az (An,Bn) számpárok egyre jobban megközelítenek:
A1=12=0,5;5A2=916=0,56...;A3=225384=0,585...;...B1=34=0,75;B2=4564=0,71...;B3=15752304=0,683...;...
és
B1A1=32,A2B1=34,B2A2=54,A3B2=56,B3A3=76,...
E sorozatok (vagy a reciprokaik) alapján π értéke tetszőleges pontossággal meghatározható. Erre a célra J. Wallis használta először ezeket a sorozatokat 1656-ban.