|
Feladat: |
1425. matematika feladat |
Korcsoport: 18- |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Babai L. , Bán P. , Bárány Imre , Barcza Gyöngyi , Bod Judit , Deák J. , Domokos L. , Gáspár A. , Havas J. , Herényi István , Kádas S. , Kelle P. , Kiss Á. , Kloknicer I. , Králik I. , Lévai F. , Rodler Erzsébet , Szentgáli Á. , Szeredi Péter , Verdes S. |
Füzet: |
1966/november,
117 - 119. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Algebrai átalakítások, Interpoláció, Teljes indukció módszere, Feladat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1965/december: 1425. matematika feladat |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. Az (1) bal oldalán álló törtek ‐ a számláló egytagú tényezőjétől eltekintve ‐ azonosak az idézett cikk (2) kifejezésében megismert polinomokkal arra az esetre, ha egyrészt , másrészt , , , egymástól különböző számok (ha ti. a 2. tört előtti -gyel beszorzunk a nevező 1. tényezőjébe, a 3. tört előtti egyes tényezőivel a nevező első két tényezőjébe, végül a 4. tört előtti egyes tényezőivel a nevező mindegyik tényezőjébe). A számlálók előbb figyelmen kívül hagyott tényezője viszont rendre -vel egyenlő , , , esetére. Eszerint a bal oldal az a legfeljebb 3-adfokú -féle interpolációs polinom, melynek értéke az helyen , a helyen , a helyen és a helyen . Ugyanezek az értékei a mondott helyeken a elsőfokú polinomnak is. Márpedig ha két, légfeljebb -adfokú polinom különböző helyen megegyezik, akkor minden helyen megegyeznek, tehát az első azonosság következik az interpolációnak az idézett cikkben megismert tételeiből.
II. Legyen a (2) bal oldalán álló kifejezés , a jobb oldali tört függvény nevezője , ekkor azt kell belátnunk, hogy a és közös értelmezési tartományának minden helyén, azaz minden olyan -re, amely az (egymástól is különböző) , , , számok mindegyikétől különböző. A szorzatból pl. a második tört így írható: | | a többiek hasonlóan, és ebből látjuk, hogy az új bal oldal az a legfeljebb -edfokú Lagrange-féle interpolációs polinom, mely az , , , , a helyek mindegyikén az értéket veszi fel. Ilyen a (-adfokú) polinom is, és mivel a mondott helyek száma nagyobb, mint a fokszámként szóba jövő legnagyobb érték, azért az új bal oldal azonos az polinommal, ami a (2) jobb oldalán álló racionális törtfüggvény számlálója. Eszerint az új bal oldalt -szel osztva egyrészt (2) jobb oldalát kapjuk, másrészt visszakapjuk (2) eredeti bal oldalát, tehát (2) valóban azonosság egész értelmezési tartományában, azaz minden -re, kivéve az , , helyeket.
III. Adjuk össze (1) első két tagját, közös nevezőnek az szorzatot véve. A számlálók közös tényezőjének kiemelése után a maradó tényezőt szerint rendezve is kiemelhető:
ezért és jelöléssel az első két tag összege | | (3) |
(1) utolsó két tagja előáll az első kettőből, ha bennük minden , , , betű helyére rendre , , , betűt írunk, ezért az utolsó két tag összege (3)-ból ugyanezen cserékkel: | | (4) | ahol , és . Most már csak (3) és (4) összegéről kell megmutatnunk, hogy egyenlő a jobb oldali -szel. A nevező közös. A számlálók összegében együtthatója, valamint az -től mentes tag eltűnik: , , ; együtthatója pedig | | Itt az első és utolsó tag összege
a közbülső két tag innen a mondott betűcserével | | Az első tagok, valamint a harmadik tagok közös tényezőit kiemelve a maradó tényező , ill. , így | | és itt a harmadik zárójel . Ezek szerint egyenlő (3) nevezőjével, tehát együtthatója . Ezzel igazoltuk (1)-et. A (2) azonosságot teljes indukcióval bizonyítjuk. A bal oldal esetén | | egyszerűsítés után azonos a jobb oldallal, az állítás helyes. ( esetén is helyes, a bal oldal is csak egy tagot tartalmaz, a nevezője .) Tegyük fel, hogy (2) igaz, helyén egy bizonyos indexre, ezután írjuk be helyére értelmezési tartományának (, és persze , ha , , , , , ) egy tetszés szerinti , helyét, majd vonjuk ki az utóbbi egyenlőséget, a bal oldalon úgy, hogy az ugyanannyiadik tagokat vonjuk össze páronként. Ezzel egy újabb, a -ban érvényes azonosságot kapunk. A különbség jobb oldala | | A bal oldalon elég lesz a különbség szerkezetét pl. a második tag-párra vizsgálni, a nevezők közös tényezőjét mindjárt kiemelve | | Eszerint az összevonás után minden tag-pár számlálója ugyanaz. Osszuk az azonosságot az közös számlálóval és vigyük át a jobb oldal második tagját a bal oldalra, így (2)-t kapjuk helyén a indexszel (és a értelmezési tartományt -ból kapjuk elhagyásával), tehát a (2) azonosság bármely indexre érvényes.
IV. (1) akkor is érvényes marad, ha a jobb oldalon helyére -et vagy -t, vagy -et írunk, és egyidejűen a bal oldali törtek , , , tényezője helyére is a négyzetüket, a köbüket, ill. -et írjuk. Általánosabban, ezt a négy azonosságot rendre a tetszés szerinti , , , állandóval szorozva és összeadva érvényes az az azonosság is, amely (1)-ből adódik, a jobb oldali helyére a polinomot és az , , , tényezők helyére rendre e polinomnak e helyeken felvett , , , értékét írva. ‐ Kiterjeszthetjük (1)-et úgy is, hogy -nél több helyet választunk. Hasonlóan lehet belátni, hogy (2)-ből további azonosságokat kapunk a jobb oldalt tetszés szerinti, legfeljebb -ed fokú polinommal, a bal oldal tagjait pedig rendre -gyel, -vel, , -nel szorozva.
Szeredi Péter (Budapest, Rákóczi F. g. III. o. t.)
Herényi István (Budapest, I. István g. IV. o. t.)
Bárány Imre (Budapest, Corvin Mátyás g. IV. o. t.) Lásd e tétel bizonyítását (3 és 4 helyén -nel, ill. -gyel): Surányi János: Polinomok azonossága, K. M. L. 23 (1961) 103‐105. o. |
|