Feladat: 1425. matematika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Babai L. ,  Bán P. ,  Bárány Imre ,  Barcza Gyöngyi ,  Bod Judit ,  Deák J. ,  Domokos L. ,  Gáspár A. ,  Havas J. ,  Herényi István ,  Kádas S. ,  Kelle P. ,  Kiss Á. ,  Kloknicer I. ,  Králik I. ,  Lévai F. ,  Rodler Erzsébet ,  Szentgáli Á. ,  Szeredi Péter ,  Verdes S. 
Füzet: 1966/november, 117 - 119. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai átalakítások, Interpoláció, Teljes indukció módszere, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1965/december: 1425. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. Az (1) bal oldalán álló törtek ‐ a számláló egytagú tényezőjétől eltekintve ‐ azonosak az idézett cikk (2) kifejezésében megismert lk(x) polinomokkal arra az esetre, ha egyrészt k=4, másrészt x1=a, x2=b, x3=c, x4=d egymástól különböző számok (ha ti. a 2. tört előtti (-1)-gyel beszorzunk a nevező 1. tényezőjébe, a 3. tört előtti +1=(-1)2 egyes tényezőivel a nevező első két tényezőjébe, végül a 4. tört előtti (-1)3 egyes tényezőivel a nevező mindegyik tényezőjébe).
A számlálók előbb figyelmen kívül hagyott tényezője viszont rendre xi-vel egyenlő i=1, 2, 3, 4 esetére. Eszerint a bal oldal az a legfeljebb 3-adfokú Lagrange-féle interpolációs polinom, melynek értéke az a helyen a, a b helyen b, a c helyen c és a d helyen d. Ugyanezek az értékei a mondott helyeken a P(x)=x elsőfokú polinomnak is. Márpedig ha két, légfeljebb 3-adfokú polinom 4 különböző helyen megegyezik, akkor minden helyen megegyeznek2, tehát az első azonosság következik az interpolációnak az idézett cikkben megismert tételeiből.

 

II. Legyen a (2) bal oldalán álló kifejezés T(x), a jobb oldali tört függvény nevezője N(x), ekkor azt kell belátnunk, hogy T(x)N(x)=1 a T(x) és 1/N(x) közös értelmezési tartományának minden helyén, azaz minden olyan x-re, amely az (egymástól is különböző) a1, a2, ..., an számok mindegyikétől különböző. A szorzatból pl. a második tört így írható:
1(x-a1)(x-a3)...(x-an)(a2-a1)(a2-a3)...(a2-an),
a többiek hasonlóan, és ebből látjuk, hogy az új bal oldal az a legfeljebb n-1-edfokú Lagrange-féle interpolációs polinom, mely az a1, a2, a3, ..., an helyek mindegyikén az 1 értéket veszi fel. Ilyen a Q(x)=1 (0-adfokú) polinom is, és mivel a mondott helyek n száma nagyobb, mint a fokszámként szóba jövő legnagyobb érték, azért az új bal oldal azonos az 1 polinommal, ami a (2) jobb oldalán álló racionális törtfüggvény számlálója. Eszerint az új bal oldalt N(x)-szel osztva egyrészt (2) jobb oldalát kapjuk, másrészt visszakapjuk (2) eredeti bal oldalát, tehát (2) valóban azonosság egész értelmezési tartományában, azaz minden x-re, kivéve az a1, ..., an helyeket.
 

III. Adjuk össze (1) első két tagját, közös nevezőnek az (a-b)(a-c)(a-d)(b-c)(b-d) szorzatot véve. A számlálók közös (x-c)(x-d) tényezőjének kiemelése után a maradó tényezőt x szerint rendezve (a-b) is kiemelhető:
a(b-c)(b-d)(x-b)-b(a-c)(a-d)(x-a)==(ab2-a2b+acd-bcd)x+ab[a2-b2-(a-b)(c+d)]==(a-b)[(cd-ab)x+ab(a+b-c-d)],


ezért cd-ab=e és ab(a+b-c-d)=f jelöléssel az első két tag összege
(x-c)(x-d)(ex+f)(a-c)(a-d)(b-c)(b-d).(3)

(1) utolsó két tagja előáll az első kettőből, ha bennük minden a, b, c, d betű helyére rendre c, d, a, b betűt írunk, ezért az utolsó két tag összege (3)-ból ugyanezen cserékkel:
(x-a)(x-b)(e'x+f')(c-a)(c-b)(d-a)(d-b),(4)
ahol e'=ab-cd=-e, és f'=cd(c+d-a-b). Most már csak (3) és (4) összegéről kell megmutatnunk, hogy egyenlő a jobb oldali x-szel. A nevező közös. A számlálók összegében x3+x2 együtthatója, valamint az x-től mentes tag eltűnik: e+e'=0, f-e(c+d)+f'-e'(a+b)=0, cdf+abf'=0; x együtthatója pedig
E=cde-f(c+d)+abe'-f'(a+b).
Itt az első és utolsó tag összege
cde-f'(a+b)=cd[cd-ab-(a+b)(c+d)+(a+b)2]==acd(a-c)+cd(a-c)(b-d)+bcd(b-d);


a közbülső két tag innen a mondott betűcserével
=cab(c-a)+ab(c-a)(d-b)+dab(d-b).
Az első tagok, valamint a harmadik tagok közös tényezőit kiemelve a maradó tényező d-b, ill. c-a, így
E=(a-c)(b-d)(-ac+cd+ab-bd),
és itt a harmadik zárójel (a-d)(b-c). Ezek szerint E egyenlő (3) nevezőjével, tehát x együtthatója 1. Ezzel igazoltuk (1)-et.
A (2) azonosságot teljes indukcióval bizonyítjuk. A bal oldal n=2 esetén
1(x-a1)(a1-a2)+1(x-a1)(a2-a1)=x-a2-x+a1(x-a1)(x-a2)(a1-a2),
egyszerűsítés után azonos a jobb oldallal, az állítás helyes. (n=1 esetén is helyes, a bal oldal is csak egy tagot tartalmaz, a nevezője x-a1.) Tegyük fel, hogy (2) igaz, n helyén egy bizonyos k(>2) indexre, ezután írjuk be x helyére Tk értelmezési tartományának (xai, és persze aiaj, ha i, j=1, 2, ..., k, ij) egy tetszés szerinti ak+1, helyét, majd vonjuk ki az utóbbi egyenlőséget, a bal oldalon úgy, hogy az ugyanannyiadik tagokat vonjuk össze páronként. Ezzel egy újabb, a Tk-ban érvényes azonosságot kapunk. A különbség jobb oldala
1(x-a1)(x-a2)...(x-ak)-1(ak+1-a1)(ak+1-a2)...(ak+1-ak).
A bal oldalon elég lesz a különbség szerkezetét pl. a második tag-párra vizsgálni, a nevezők közös (a2-a1)(a2-a3)...(a2-ak)=Ak2 tényezőjét mindjárt kiemelve
1Ak2(1x-a2-1ak+1-a2)=x-ak+1(x-a2)Ak2(a2-ak+1).
Eszerint az összevonás után minden tag-pár számlálója ugyanaz. Osszuk az azonosságot az x-ak+1 közös számlálóval és vigyük át a jobb oldal második tagját a bal oldalra, így (2)-t kapjuk n helyén a k+1 indexszel (és a Tk+1 értelmezési tartományt Tk-ból kapjuk ak+1 elhagyásával), tehát a (2) azonosság bármely n indexre érvényes.
 

IV. (1) akkor is érvényes marad, ha a jobb oldalon x helyére x2-et vagy x3-t, vagy x0=1-et írunk, és egyidejűen a bal oldali törtek a, b, c, d tényezője helyére is a négyzetüket, a köbüket, ill. 1-et írjuk. Általánosabban, ezt a négy azonosságot rendre a tetszés szerinti e1, e2, e3, e0 állandóval szorozva és összeadva érvényes az az azonosság is, amely (1)-ből adódik, a jobb oldali x helyére a
P(x)=e3x3+e2x2+e1x+e0
polinomot és az a, b, c, d tényezők helyére rendre e polinomnak e helyeken felvett P(a), P(b), P(c), P(d) értékét írva. ‐ Kiterjeszthetjük (1)-et úgy is, hogy 4-nél több helyet választunk.
Hasonlóan lehet belátni, hogy (2)-ből további azonosságokat kapunk a jobb oldalt tetszés szerinti, legfeljebb n-1-ed fokú Q(x) polinommal, a bal oldal tagjait pedig rendre Q(a1)-gyel, Q(a2)-vel, ..., Q(an)-nel szorozva.
 
Szeredi Péter (Budapest, Rákóczi F. g. III. o. t.)

Herényi István (Budapest, I. István g. IV. o. t.)

Bárány Imre (Budapest, Corvin Mátyás g. IV. o. t.)

2Lásd e tétel bizonyítását (3 és 4 helyén n-nel, ill. n+1-gyel): Surányi János: Polinomok azonossága, K. M. L. 23 (1961) 103‐105. o.