A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A matematika számos ágában bukkan fel és tölt be fontos szerepet az nemnegatív egész szám faktoriálisa, melyet pozitív egész -ekre az összefüggés definiál, értéke pedig megállapodás szerint . Cikkünk célja, hogy az kifejezést egyszerűbb, az analízis szempontjából könnyebben kezelhető mennyiségekkel becsüljük meg, illetve ismertessük a nagyságrendjére vonatkozó legfontosabb közelítéseket. A cikk további részében mindvégig pozitív egész számot jelöl. Kiindulásul tekintsük a Négyjegyű függvénytáblázatban is szereplő összefüggést, ahol szokás szerint jelöli a természetes logaritmus alapszámát. A fenti képlet ‐ mely Stirling-formula néven ismert ‐ aszimptotikus becslést fejez ki, ami azt jelenti, hogy értéke ,,nagy" -ekre ,,körülbelül" . Ezen azt értjük, hogy az képlettel definiált sorozat határértéke . Ahhoz, hogy képet kapjunk a formula viselkedéséről, érdemes néhány -re megvizsgálni és egymáshoz viszonyított értékeit. (Az itt fellépő elképesztően nagy számokat szemlélteti a cikk végén szereplő 4. Megjegyzés.)
Konkrét n-ekre azonban a Stirling-formula semmit sem mond n! nagyságáról, ezért szeretnénk minden pozitív n-re érvényes alsó- és felső becsléseket nyerni. Nemrégiben Pfeil Tamás az alábbi egyenlőtlenséget bizonyította be: illetve ekvivalensen átírva | e2π<n!(ne)n2πn<eπ,azaz0,766<n!(ne)n2πn<1,533. | Bizonyításában az a szép, hogy teljesen elemi eszközöket használ ‐ csupán elemi egyenlőtlenségeket és a binomiális tételt. Tőle függetlenül sikerült a szerzőnek a valamivel élesebb 0,911<n!(ne)n2πn<1,085 egyenlőtlenséget bebizonyítania, ám a bizonyítás elemi volta elveszett: a felső becslés ugyanis deriválást használ, az alsó becsléshez pedig egy integrált kellett kiszámítani. Most azt fogjuk megmutatni, hogy még erősebb eszközökkel, nevezetesen deriválással és a Stirling-formula felhasználásával (melynek bizonyítása hosszadalmas és szintén nem elemi) ezen egyenlőtlenségek tovább javíthatók, és meg is adjuk an legjobb alsó- és felső korlátját, azaz megkeressük a legnagyobb c1 és a legkisebb c2 valós számokat, melyekre minden n∈N+ esetén c1<n!(ne)n2πn≤c2. A bizonyítás az alábbi észrevételen múlik.
Állítás. Az an sorozat szigorúan monoton fogyó.
Bizonyítás. Megmutatjuk, hogy an>an+1 (n≥1), azaz (mivel minden elem pozitív) anan+1>1. Ez ekvivalens a következőkkel: | 1<n!(ne)n2πn⋅(n+1e)n+12π(n+1)(n+1)!=(n+1)n+1enn+1nnn(n+1)en+1==(n+1)n+12(n+1)nn+12(n+1)e=1e(1+1n)n+12, | vagyis az e<(1+1n)n+12 egyenlőtlenséget kell igazolnunk. Kész lesz a bizonyítás, ha megmutatjuk, hogy az (1+1n)n+12 sorozat szigorúan monoton fogyó, hiszen az e szám definíciója folytán | limn→∞(1+1n)n+12=limn→∞1+1n(1+1n)n=1⋅e, | és szigorúan monoton fogyó sorozat minden tagja nagyobb a sorozat határértékénél. Az (1+1n)n+12 sorozat helyett az x↦(1+1x)x+12 függvényt vizsgálva deriváltjára | (1+1x)x+12⋅(ln(1+1x)-x+12x(x+1)) | adódik (itt ln jelöli a természetes alapú logaritmust). Elég tehát megmutatni, hogy minden x>0 esetén az f(x)=ln(1+1x)-x+12x(x+1) függvény negatív. Ez viszont némi számolással következik abból, hogy limx→0+f(x)=-∞, limx→∞f(x)=0 és minden x>0-ra f'(x)=12x2(x+1)2>0.
1. Megjegyzés. A bn=(1+1n)n+α (0≤α≤1) alakú sorozatok α=0-ra, illetve α=1-re az e szám szokásos definíciójában fordulnak elő. Könnyen látható, hogy tetszőleges α∈[0,1] esetén limn→∞bn=e. Bebizonyítható továbbá, hogy éppen α=12 esetén leggyorsabb a konvergencia. Mivel a Stirling-formula szerint limn→∞an=1 és beláttuk, hogy an szigorúan monoton fogyó, ezért tetszőleges n≥1 esetén an>1 valamint an≤a1 következik. Igaz tehát az alábbi
Következmény. Minden n∈N+ esetén és a bal-, illetve jobb oldalon álló c1=1 és c2=e2π konstansok nem javíthatók. Eredeti kérdésünkhöz visszatérve n!-ra a fenti értelemben legjobb becsléseket kapjuk:
2. Megjegyzés. Taylor-sorfejtés és további függvényvizsgálatok segítségével (melyek nagyon sok számolást igényelnek) egyre finomabb becslések találhatók. Ezek közül egy (minden pozitív egész n-re érvényes) egyenlőtlenség az alábbi: | 1+112n<an<e112n=1+112n+1288n2+... | vagyis | (ne)n2πn(1+112n)<n!<(ne)n2πn⋅e112n. | A bizonyításban a sorozatról kell megmutatnunk, hogy szigorúan monoton növő, a sorozatról pedig azt, hogy szigorúan monoton fogyó. A Stirling-formula szerint ebből pedig (minden n∈N+ esetére) cn<1<dn következik, ami ekvivalens a fenti állítással.
3. Megjegyzés. A faktoriális függvényt a nemnegatív egész helyekről ki lehet terjeszteni (a negatív egész helyek kivételével) valós, sőt komplex értékekre is, így kapjuk az ún. Γ függvényt, ahol Γ a görög nagy gamma betű. (Pozitív egész n-ek esetére Γ(n)=(n-1)!) Speciális esetként adódnak például az alábbi nevezetes értékek: (12)!=π2 , illetve (-12)!=π. Az x↦Γ(x) (x∈R) és a z↦|Γ(z)| (z∈C) függvény grafikonját az alábbi ábrákon láthatjuk.
4. Megjegyzés. Az n! függvény hihetetlenül gyorsan nő. Ha hagyományos ,,kockás" füzetben próbálnánk ábrázolni értékeit, már n=28-nál (azaz 14 cm-re jobbra az origótól) megakadnánk: itt ugyanis a 28!≈3,049⋅1029 értéket veszi fel függvényünk. Ehhez pedig füzetünkben felfelé többet kellene haladnunk, mint a ma ismert Világegyetem mérete! |