A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. A piros és kék pontok a kört ívekre osztják; írjunk minden egyes ívre -et vagy -et úgy, hogy a piros pontok két oldalán egyenlő, a kék pontok két oldalán pedig ellentett számok álljanak. Mivel a kék pontok száma minden lépésben párossal változik, ezért mindig páros sok kék pont van a körvonalon. Az ívek fenti számozása tehát kétféleképpen végezhető el, és az egyik számozásból úgy kapjuk a másikat, hogy minden íven előjelet váltunk. Megmutatjuk, hogy az ívekre írt számok összege minden lépés után osztható marad -mal. A kezdeti állapotban ez igaz, mert egy -et és egy -et adunk össze. Ha egy lépésben egy ívre piros pontot ültetünk, akkor a beillesztett piros pont szomszédjainak színe megváltozik, ezért a lépés előtti ívszámozásból helyes ívszámozást kapunk, ha a beillesztett piros pont két oldalán keletkező részívekre az ívre írt szám ellentettjét írjuk, a további íveken pedig megtartjuk a számozást. Piros pont törlésekor fordítva járunk el. Az ívekre írt számok összege mindkét esetben -mal változik, tehát ha korábban -mal osztható volt az összeg, úgy ez a lépés után is így marad. Ha néhány lépés után két piros pont marad, akkor két egyenlő szám kerül a kör kerületére, melyek összege nem osztható -mal. Ezt az állapotot tehát nem lehet elérni.
II. megoldás. Ismét azt igazoljuk, hogy nem kaphatunk két piros pontot az adott lépésekkel. Feleltessünk meg a pontoknak egy-egy geometriai transzformációt: a kék pontok jelentsék a -vel jelölt tengelyes tükrözést az -tengelyre, a piros pontok pedig az -fel jelölt, origó körüli, -os elforgatásnak feleljenek meg. Megmutatjuk, hogy azokban a pontrendszerekben, amelyek két kék pontból kiindulva előállíthatóak, a pontoknak megfeleltetett egybevágósági transzformációk szorzata ‐ tetszőleges kék vagy piros pontból indulva és pozitív körüljárás szerint haladva ‐ a minden pontot fixen hagyó, identikus transzformáció. Ez a kezdeti állapotban (két tükrözés) teljesül. Elegendő tehát megmutatnunk, hogy a lépések megőrzik ezt a tulajdonságot, hiszen két piros pontra a megfelelő egybevágóságok szorzata egy -os forgatás. Először is figyeljük meg, hogy ha egy rögzített kék vagy piros pontból kiindulva a megfelelő transzformációk szorzata minden pontot helyben hagy, akkor tetszőleges ponttól kezdve a transzformációk elvégzését, szintén az identikus transzformációt kapjuk. Ez azért igaz, mert ha -től -ig (pozitív körüljárás szerint) a transzformációk szorzata egy egybevágóság, akkor a íven a szorzat szükségképpen a inverz leképezés. Ha viszont -ből indulunk, akkor a szorzat transzformációt úgy kapjuk, hogy először a , majd a transzformációt végezzük el, ám ez a leképezés-sorozat is minden pontot helyben hagy. Tegyük tehát fel, hogy valamely állapotban a transzformációk szorzata az identitás, és tekintsünk egy tetszőleges lépést. A lépés négyféle lehet: | | a transzformációk szorzata egyik esetben sem változik, ha a kiindulópont a megváltozott pontokon kívülre esik, tehát legalább egy esetben. Láttuk, hogy a transzformációk szorzata ekkor bármely kiinduló pontból az identitás lesz, amivel állításunkat igazoltuk. |