Becslésünkben a Balaton felületét téglalap alakúnak tekintjük. A téglalap hosszabb oldala $a=60$ km (kb. a Keszthely-Alsóőrs távolság), és ez az oldal párhuzamos a szél irányával. A téglalap rövidebb oldala: $b=10$ km a Balaton átlagos szélessége. Ennek a közelítésnek az az alapja, hogy így mind a Balaton felszínére, mind a térfogatára valós adatot kapunk, ha az átlagos vízmélységet 3,2 m-nek vesszük, ami szintén elfogadható érték. Az, hogy az így kapott ,,medence'' két szélénél a süllyedés, illetve az emelkedés nem egyezik meg, azzal magyarázható, hogy a szélfútta víz felülete nem teljesen sík. Becslésünkben úgy vesszük, hogy az emelkedés és a süllyedés a két oldalon a két megadott érték átlagával, $h=0\mathrm{,}48$ m-rel egyezik meg.
A szél munkája abból ered, hogy ,,elferdítette'' a Balaton vízét; eközben (legalább) annyi munkát végzett, mint amennyivel nőtt a víz helyzeti energiája. Képzeljük el, hogy a víz áthelyeződése úgy történt, hogy a Keszthely és Alsóörs közötti távolság felezővonaltól délnyugatra eső, háromszög alapú hasábnyi víztömeget a felezővonal körül ${180}^{\circ }$-kal elforgatva áthelyezzük az északkeleti részre, miközben a téglalap rövidebb középvonala helyben marad. Ekkor a végzett munka ezen vízhasáb helyzeti energiájának megváltozásával egyenlő.