A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Vegyünk fel egy olyan koordináta-rendszert, amelyben az tengely lejtőirányú, az tengely a lejtő esésvonalára merőleges. Jelöljük a test állandósult sebességét -vel, a sebességvektor tengellyel bezárt szögét pedig -vel (lásd az ábrát, amely felülről nézve mutatja a lejtő síkját). Kezdetben a test sebessége nulla volt, így a megadott paraméterekre teljesülnie kell a feltételnek. Ha ez nem lenne igaz, akkor a súrlódási erő maximális értéke nagyobb lenne, mint a nehézségi erő lejtőirányú komponense, tehát a test nem indulna el a lejtőn. A test sebességének irányát (hosszú idővel az elengedés után) abból a feltételből határozhatjuk meg, hogy az Lorentz-erő merőleges a test sebességvektorára, emiatt a mágneses erők által végzett munka nulla.
Írjuk fel a munkatételt a testre, ha az a lejtőn állandó sebességgel utat tesz meg! Felhasználjuk, hogy a Lorentz-erő a mágneses indukció irányára is merőleges, tehát a lejtő síkjában hat. Tudjuk még, hogy a test a lejtő síkjára merőlegesen nem gyorsul, így a nyomóerő: , továbbá azt, hogy a súrlódási erő a sebességgel ellentétes irányú, és a nagysága A munkatétel szerint: . Innen a test sebességét jellemző szög kifejezhető: A sebesség nagyságának kiszámításához írjuk fel a test irányú mozgására vonatkozó dinamikai egyenletet! Ehhez először állapítsuk meg a testre ható Lorentz-erő irányú komponensét: majd a mozgásegyenletet: A (2)‐(5) egyenletből a keresett sebesség kifejezhető: A gyökjel alatt (1) miatt mindig pozitív mennyiség áll.
Máth Benedek (Budapesti Fazekas M. Gyak. Ált. Isk. és Gimn., 12. évf.) |