Feladat: B.4980 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Argay Zsolt ,  Biczó Benedek ,  Dékány Barnabás ,  Dobák Dániel ,  Füredi Erik Benjámin ,  Győrffy Ádám György ,  Győrffy Ágoston ,  Hegedűs Dániel ,  Kerekes Anna ,  Nagy Nándor ,  Szabó Kornél ,  Telek Zsigmond ,  Weisz Máté 
Füzet: 2019/február, 92 - 93. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Feladat, Algebrai egyenlőtlenségek
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2018/október: B.4980

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Könnyen látható, hogy ai=1ni és n esetén, ha i1, akkor aiai-1+ai+ai+1 határértéke 0 lesz, a1an+a1+a2 határértéke pedig 1, ezért a teljes összeg 1-hez konvergál. Az is látszik, hogy ha minden a2k+1=0, és minden a2k=1 lenne, akkor az összeg éppen n2 egész része lenne; azonban az ai számok előírt pozitivitása miatt a2k+1=0 helyett az a2k+10 esetet vizsgáljuk: ilyenkor az összeg tetszőlegesen közelíti az n2 egész részét. Ezzel a feladat második részének két követelményét igazoltuk.
Rátérünk a két egyenlőtlenség bizonyítására.

 

Az 1 szigorú alsó korlát: n=3 esetén a három tag összege a1+a2+a3a1+a2+a3=1. Belátjuk, hogy ha minden a1,...,an pozitív szám n-esre az összeg 1-nél nagyobb, akkor ez minden pozitív a1,...,an+1 szám n+1-esre is teljesül. Legyen ai az a1,...,an+1 számok közül a(z egyik) legkisebb; ekkor speciálisan aiai-1 és aiai+1. Tekintsük azt a szám n-est, amelyet az a1,...,an+1 számokból az ai elhagyásával kapunk. Az ehhez a szám n-eshez tartozó összeget az a1,...,an+1-hez tartozó összegből kivonva a különbség:
ai-1ai-2+ai-1+ai+aiai-1+ai+ai+1+ai+1ai+ai+1+ai+2--ai-1ai-2+ai-1+ai+1-ai+1ai-1+ai+1+ai+2==(ai-1ai-2+ai-1+ai-ai-1ai-2+ai-1+ai+1)++(ai+1ai+ai+1+ai+2-ai+1ai-1+ai+1+ai+2)+aiai-1+ai+ai+1.
Itt az első különbség aiai+1, a második pedig aiai-1 miatt nemnegatív, az utolsó tag pedig az ak számok pozitív voltából adódóan pozitív, tehát az n+1 számhoz tartozó összeg nagyobb, mint az ai elhagyásával kapott n számhoz tartozó összeg; ezzel az első egyenlőtlenséget az n szerinti indukcióval beláttuk.
 

Az [n2] szigorú felső korlát: Bármely két szomszédos tag összege legfeljebb 1, hiszen
aiai-1+ai+ai+1+ai+1ai+ai+1+ai+2<ai+ai+1ai+ai+1=1.
Tehát páros n-re kettesével összepárosítva a tagokat, éppen a kívánt állítást kapjuk.
 

Páratlan n-re indukcióval bizonyítunk; n=3 esetén a három tag összege, mint korábban láttuk, 1=[32].
Tegyük föl ezután, hogy az egyenlőtlenség bármely n-2=2k+1 szám esetén fennáll, és tekintsünk n=2k+3 pozitív számot. Ha létezik köztük ai,ai-1 úgy, hogy ai-1ai+1 és aiai-2, akkor őket elhagyva, a kapott n-2 tagú sorozathoz tartozó összeget jelölje S(n-2), az n számból álló sorozathoz tartozó összeget pedig S(n). Ekkor
S(n)=S(n-2)-(ai-2ai-3+ai-2+ai+1-ai-2ai-3+ai-2+ai-1)--(ai+1ai-2+ai+1+ai+2-ai+1ai+ai+1+ai+2)++ai-1ai-2+ai-1+ai+aiai-1+ai+ai+1S(n-2)+ai-1ai-2+ai-1+ai+aiai-1+ai+ai+1S(n-2)+ai-1ai-1+ai+aiai-1+ai=S(n-2)+1,
ami az indukciós feltevés szerint kisebb, mint [n-22]+1[n2]. Így az állítás minden pozitív szám n-esre is igaz.
Végül, a megfelelő, ai-1ai+1 és aiai-2 feltételeket kielégítő ai,ai-1 pár megtalálásához válasszuk ai-nek a számok legnagyobbikát; ekkor speciálisan aiai-2. Ha ezen kívül ai-1ai+1 is teljesül, akkor az ai,ai-1 pár megfelelő. Ellenkező esetben ai+1>ai-1, akkor viszont az ai+1,ai pár felel meg.
 

Szabó Kornél (Budapesti Fazekas M. Gyak. Ált. Isk. és Gimn., 12. évf.)