A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Belátható, hogy a csúszó jégkocka akkor borítható fel a legkönnyebben, ha a borulást előidéző erő a kocka egyik felső élének felezőpontjában, az élre merőleges (függőleges) síkban hat. Határesetben, valamekkora nagyságú és a vízszintessel alkalmasan választott szöget bezáró erő hatására a jégkocka még éppen nem billen meg az -vel átellenes él körül, és függőleges irányban sem gyorsul. -et bármilyen kevéssel meghaladó nagyságú erő hatására a jégkocka megbillen, a tömegközéppontja megemelkedik, és a továbbiakban ezek a mozgások egyre gyorsabban folytatódnak, tehát a jégkocka felborul (1. ábra).
1. ábra A jégkockára ható erők (az erő, az nehézségi erő és az élnél ható, a talaj által kifejtett függőleges irányú nyomóerő) mindegyike az élre merőleges síkban hat. Tekintsük ezeket a (síkbeli) erőket a felborulás határhelyzetében (2. ábra).
2. ábra A oldalélű kocka tömegközéppontjára felírt forgatónyomatékok összege nulla: A tömegközéppont függőleges irányú gyorsulása nulla, így Ezekből ( kiküszöbölése után) az erőre függvényében | | adódik. Ezen kifejezés minimumát, vagyis a nevezőjének maximumát keressük. A kifejezés legnagyobb értéke , amit radiánnál, vagyis kb. -nál vesz fel. A szélsőértéket differenciálszámítással, trigonometrikus átalakítások felhasználásával, vagy elemi geometriai megfontolásokkal is meg lehet határozni. A szabadon csúszó jégkocka felborításához tehát legalább erő szükséges, ez a jégkocka súlyának kb. 47 százaléka.
Póta Balázs (Győr, Révai M. Gimn., 11. évf.) dolgozata alapján Lásd pl. http://www.wolframalpha.com/input/?i=maximum+2sinx%2Bcosx. |