A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Nevezzük a felső tükröt F tükörnek, az alsó tükröt A tükörnek. A tárgyból kiinduló fénysugarak az F, majd az A tükörről visszaverődve az F tükör közepén hoznak létre képet. Ez a kép csak valódi lehet, mert az A tükörről visszaverődő (ez már a 2. visszaverődés!) fénysugarak nyilván elérik az F tükröt, és csak akkor jöhet létre kép ezen tükör középpontjában, ha a fénysugarak valóban metszik egymást. A két tükör közepének távolságát nevezzük -nek, a fókusztávolságukat pedig jelöljük -fel. Az F tükörre tükrözéskor a tárgytávolság : innen az első képtávolság, vagyis az A tükör távolsága a létrejövő képtől Ha ez nullánál kisebb, vagy -nél nagyobb, akkor az első tükröződés után nem jön így létre valódi kép, de ez nem befolyásolja a további számolás érvényességét. A második, az A tükör által létrehozott képalkotásnál a tárgytávolság a képtávolság pedig . amiből behelyettesítése és algabrai átalakítások után a másodfokú egyenletet kapjuk. Ennek megoldásai: és . esetén az első tükrözés fordított állású, felére kicsinyített képet eredményez a két tükör között félúton (). A második tükröződés visszafordítja és kétszeresére növeli a képet. Végeredményben a létrejövő kép valódi, egyenes állású és a tárggyal megegyező méretű lesz. esetén is létrejöhet kép, hiszen az elsőként az F tükörről visszaverődő fénysugarak párhuzamosak lesznek, és a párhuzamos fénysugarakat az A homorú tükör a saját fókuszpontjába gyűjti, ami az F tükör középpontja. A keletkező kép valódi, a tárggyal azonos méretű, de az előző esettől eltérően fordított állású lesz. |
|