Feladat: 2016. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Fleiner Tamás 
Füzet: 2017/február, 70 - 72. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kürschák József (korábban Eötvös Loránd), Polinomok
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2017/február: 2016. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata, 1965/október: 1411. matematika feladat, 1965/szeptember: 1965. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 13. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. Ha a p(x) polinom konstans, akkor p(p(x))=p(x)=q(x)2, így r(x)=q(x) megfelelő választás. Megmutatjuk, hogy a kérdésre igenlő a válasz akkor is, ha a p polinom legalább elsőfokú, amit a továbbiakban felteszünk. A bizonyításhoz felhasználjuk a komplex számkört és az algebra alaptételét. Konkrétan azt, hogy ha p(x)=a0+a1x+...+akxk, akkor léteznek olyan α1,α2,...,αk komplex számok, melyekre
p(x)=ak(x-α1)(x-α2)...(x-αk)(1)
teljesül, továbbá ez az ú.n. kanonikus alak az (x-αi) gyöktényezők sorrendjétől eltekintve egyértelmű. Világos, hogy a fenti αi számok a polinom gyökei, továbbá, mivel a p(x) polinom valós együtthatós, ha αi gyöke p(x)-nek, akkor annak αi¯ is gyöke lesz, ráadásul e két gyök multiplicitása megegyezik, hiszen ha αi nem valós, akkor
p(x)(x-αi)(x-αi¯)=p(x)(x2-2Re(αi)x+|αi|2)
valós együtthatós polinomok hányadosaként maga is valós együtthatós. Ezért pontosan akkor létezik olyan valós együtthatós r(x) polinom, amelyre p(x)=r(x)2, ha az ak főegyüttható nemnegatív, valamint p(x) fenti kanonikus alakjában minden (x-αi) gyöktényező páros sokszor fordul elő.
Az algebra alaptétele szerint tehát a kompozíciópolinom előáll
p(p(x))=ak(p(x)-α1)(p(x)-α2)...(p(x)-αk)(2)
alakban. Mivel p(p(x))=q(x)2, ezért fokszámaik megegyeznek: p(p(x))k2, q(x)2-é pedig páros. Így deg(p(x))=k is páros. Az is látszik a (2) alapján, hogy p(p(x)) főegyütthatója akk+1, és ez megegyezik q(x)2 pozitív főegyütthatójával. Ezért akk+1>0. Mivel k+1 páratlan, innen ak>0 adódik.
Figyeljük meg továbbá, hogy p(p(x)) kanonikus alakja megkapható úgy, hogy a (2) szorzatban minden nemkonstans tényezőt helyettesítünk az adott tényezőnek a k gyöktényezőt tartalmazó kanonikus alakjával, azaz (p(x)-αi)-t egy
p(x)-αi=ak(x-αi,1)(x-αi,2)...(x-αi,k)
polinommal. A konstrukcióból világos, hogy p(αi,j)=αi, ezért αiαi' esetén αi,jαi',j' adódik. Azaz p(p(x)) kanonikus alakjában egy (x-αi,j) gyöktényező előfordulásainak száma megegyezik az (1) kanonikus alakjában az (x-αi) előfordulásai számának és a p(x)-αi polinom kanonikus alakjában az (x-αi,j) gyöktényező előfordulásai számának szorzatával. A p(p(x))=q(x)2 azonosság miatt tehát minden ilyen (x-αi,j) gyöktényező páros sokszor fordul elő p(p(x)) kanonikus alakjában.
A feladat kérdésére adott igenlő válasz igazolásához elegendő megmutatni, hogy az (1) kanonikus alakban minden (x-αi) gyöktényező páros sokszor fordul elő. Ezt indirekt módon bizonyítjuk: tegyük fel, hogy valamely (x-αi) gyöktényező multiplicitása páratlan. Tekintettel arra, hogy a p(p(x)) polinom fokszáma k2, és a p(p(x))=q(x)2 azonosság miatt k2 páros, a p(x) polinom k fokszámának is párosnak kell lennie. Ez viszont azt jelenti, hogy az (1) kanonikus alakban a páratlan multiplicitású gyöktényezők száma páros. Létezik tehát egy αi'αi gyök, amelyre az (x-αi') gyöktényező is páratlan sokszor fordul elő az (1) alakban. A fenti megfigyelésünk szerint tehát mind a p(x)-αi, mind a p(x)-αi' polinomok kanonikus alakja olyan, hogy azokban minden gyöktényező páros sokszor fordul elő. Más szóval, léteznek olyan r1(x) és r2(x) polinomok, melyekre
p(x)-αi=r1(x)2ésp(x)-αi'=r2(x)2.(3)
Ezek szerint
αi'-αi=(p(x)-αi)-(p(x)-αi')=r1(x)2-r2(x)2==(r1(x)+r2(x))(r1(x)-r2(x)).
Azt kaptuk, hogy a bal oldalon található konstans előáll két polinom szorzataként, vagyis mind r1(x)+r2(x), mind r1(x)-r2(x) konstans polinomok. Ekkor azonban ezek összege, r1(x)+r2(x)+r1(x)-r2(x)=2r1(x) is konstans polinom, tehát (3) alapján p(x)=r1(x)2-αi is konstans, ami ellentmond a kezdeti feltevésünknek. Ezzel pedig kétséget kizáróan igazoltuk a feladat kérdésére adott igenlő választ.  
 
II. megoldás. Meg fogjuk mutatni, hogy a megadott feltételek mellett mindig létezik olyan r valós együtthatós polinom, melyre p(x)=r(x)2.
Ha p(p(x))=q(x)2, akkor (degp)2=2degq, és így a p polinom foka páros. Továbbá p főegyütthatója pozitív, különben a -ben p(p(x)), és így q(x)2 határértéke is negatív lenne. Legyen tehát p(x)=a2nx2n+a2n-1x2n-1+...+a1x+a0, ahol n nemnegatív egész szám és a2n>0. Megmutatjuk hogy léteznek olyan r és s valós együtthatós polinomok, melyekre p(x)=r(x)2+s(x) és degs<n. Mivel egy ilyen r polinom foka csak n lehet, keressük r-et r(x)=bnxn+bn-1xn-1+...+b1x+b0 alakban. Akkor kapunk megfelelő előállítást, ha p(x)-ben és r(x)2-ben minden nj2n-re megegyezik xj együtthatója. Ha bi értékét i=n,n-1,...,0 sorrendben választjuk meg, akkor bi megfelelő választásával elérhető, hogy xn+i együtthatója egyezzen. Legyen ugyanis bn=a2n, ekkor x2n együtthatója egyezik. Tegyük fel, hogy bn,bn-1,...,bi+1 értékét már rögzítettük. Mivel r(x)2-ben xn+i együtthatója iknbkbn+i-k, így
bi=an+i-i<k<nbkbn+i-k2bn
választással xn+i együtthatója éppen an+i lesz r(x)2-ben is. Az így megválasztott n-edfokú r(x) polinomra valóban n-nél kisebb fokú lesz az s(x)=p(x)-r(x)2 polinom.
Mivel q(x)2=p(p(x))=r(p(x))2+s(p(x)), ezért
s(p(x))=q(x)2-r(p(x))2=[q(x)+r(p(x))][q(x)-r(p(x))].
Az s(p(x)) polinom foka s és p fokának szorzata, és így kisebb, mint 2n2. Ha s0, akkor ebből az is következik, hogy a q(x)+r(p(x)) és q(x)-r(p(x)) polinomok foka is kisebb, mint 2n2. Ekkor viszont
q(x)=q(x)+r(p(x))+q(x)-r(p(x))2
foka is 2n2-nél kisebb lenne, ami ellentmondás, hiszen degq=(degp)22=2n2. Mindez azt jelenti, hogy s0, és így p(x)=r(x)2
 
Megjegyzés. Williams Kada megjegyzése nyomán könnyen látható, hogy az I. megoldás módszerével igazolható a kitűzött feladat azon általánosítása, mely szerint ha valamely valós együtthatós p(x) és q(x) polinomokra, illetve k2 prímszámra p(p(x))=q(x)k teljesül, akkor van olyan valós együtthatós r(x) polinom, amelyre p(x)=r(x)k áll fenn.