Feladat: 2015. évi Eötvös fizikaverseny 2. feladata Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 2016/január, 47 - 49. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Eötvös Loránd (korábban Károly Irén), Gyűjtőlencse
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2016/január: 2015. évi Eötvös fizikaverseny 2. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
Megoldás. A képen (5. ábra) látható, hogy a lencse a mérőszalagról egyenes állású, nagyított, látszólagos képet hoz létre. A képről két adat olvasható le: a lencsén belül (nagyítva) látható mérőszalagszakasz hossza (ezt jelöljük d1-gyel) és az a távolság, amit a lencse kitakar a mérőszalagból (ez legyen d2).


 

5. ábra
 

Készítsünk vázlatot az optikai elrendezésről (6. ábra)! A rajzon három sík látható: a lencse síkja, a mérőszalag síkja és a látszólagos kép síkja. Az átmérők közül a lencse átmérője (d) meg van adva, a d2 átmérőt leolvastuk a képről, a látszólagos kép átmérője pedig Nd1, ahol d1 a képről leolvasott méret és N a nagyítás. A távolságok közül a t tárgytávolság (a lencse és a mérőszalag távolsága) meg van adva, a k képtávolság és az  távolság (a lencse és a fényképezőgép távolsága) egyelőre ismeretlen.


 

6. ábra
 

A rajzon ábrázolt mennyiségek között egyszerű összefüggéseket írhatunk fel. A lencsetörvény alapján:
1f=1t-1k,
ahol f a keresett fókusztávolság (a látszólagos képtávolság negatív, de k-t pozitív távolságként jelöltük). A nagyítás:
N=kt,
a látószögek egyenlőségéből (hasonló háromszögek) pedig:
Nd1k+=d2t+=d.

Az egyenletrendszert rendezve (k-t, -et és N-et kiejtve):
f=tdd2-d1.

Mielőtt ebbe a kifejezésbe behelyettesítenénk a megadott és leolvasott adatokat, foglalkoznunk kell az adatok hibájával is! Nem véletlenül szerepel a szövegben 4,00cm és 5,0cm. A lencse átmérőjét tolómérővel meg lehet mérni, így az tizedmilliméter (századcentiméter) pontossággal megadható. A lencse és a mérőszalag távolsága már nem mérhető ilyen pontosan, hiszen a lencse vastagsága sem nulla ‐ ezt az adatot már csak milliméter pontosan adja meg a feladat szövege. A legkritikusabb a d1 és d2 távolságok minél pontosabb leolvasása, mert a fókusztávolság képletében ezek különbsége szerepel. Gondos megfigyeléssel ezek az átmérők néhány tizedmilliméter pontossággal leolvashatók a képről.
A megadott és leolvasott adatok hibájából már a hibaszámítás ismert szabályai szerint meghatározható a fókusztávolság relatív hibája:
Δff=Δtt+Δdd+Δd1+Δd2d2-d1.

A megadott és leolvasott adatok hibával:
t=5±0,05cm,d=4±0,005cm,d1=3,4±0,02cm,d2=4,9±0,02cm.

Ebből a numerikus eredmény: f=13,3±0,5cm.
 
Megjegyzések. 1. A versenyzők egy része másképp gondolkozott, másféleképp oldotta meg a feladatot. Ezeknek a megoldásoknak a gondolatmenete a következő.
A 7. ábra szerint a megadott adatok és a leolvasott d2 ,,külső'' átmérő alapján hasonló háromszögek segítségével kifejezhető a lencse és a fényképezőgép távolsága:
=tdd2-d.



 

7. ábra
 

A 8. ábrán az látható, hogy a nagyított képen még éppen látható pontokból (a d1 ,,belső'' átmérő két széléről) induló (és a lencsén megtörve a fényképezőgépbe jutó) fénysugarak olyanok, mintha egy képzeletbeli P pontból indulnának. A P pont lencsétől mért p távolsága az előzőhöz hasonló módon kifejezhető:
p=tdd-d1.



 

8. ábra
 

A képzeletbeli P pontból induló fénysugarak a lencsén megtörve éppen a fényképezőgépbe jutnak, így a lencsetörvény alapján
1f=1p+1,
amiből l és p behelyettesítésével és átrendezéssel a fókusztávolságra a már korábban levezetett eredményt kapjuk.
2. A versenyzők közül senki se foglalkozott a hibákkal, és a leolvasást is ,,nagyvonalúan'' végezték (a d2 átmérőt legtöbben kereken 5cm-nek, mások 4,8cm-nek vették). Egy 1mm-es leolvasási hiba 1cm-es hibát okoz a fókusztávolságban ‐ ennek ellenére az eredményt legtöbben 4-5 értékes jegy pontossággal adták meg. Így erre a feladatra ‐ bár 16-an lényegében helyesen megoldották ‐ senki se adott teljes értékű megoldást.