A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Tételezzük fel, hogy az elektronra csak a megadott elektromos és mágneses mezők hatnak, a gravitáció hatásától eltekinthetünk. A töltésű elektron akkor végezhet egyenes vonalú egyenletes mozgást, ha a rá ható erők eredője nulla. Az elektromos erő nagysága adott: . A mágneses tértől származó erő nagyságú, ahol a sebességvektor és a mágneses indukció vektora szöget zár be egymással. A két erő eredője akkor lehet nulla, ha az irányuk ellentétes és a nagyságuk megegyezik: | | Eszerint ami nem lehetséges, hiszen -t (a vákuumbeli fénysebességet) egyetlen mozgó test sebessége sem haladhatja meg. Nézzük meg, változhat-e a helyzet, ha az elektron ,,súlyát'' is figyelembe vesszük! Mivel a gravitáció nélküli esetben a probléma azzal volt, hogy a erő legyőzéséhez a erő még esetben sem elég nagy, ezért a legnagyobb ,,javulást'' akkor várhatjuk, ha és azonos irányú, összegük ,,ellen dolgozik''. De még ilyenkor sem teljesülhet , hiszen az ehhez szükséges sebesség: (Az adatok behelyettesítése után látszik, hogy esetünkben ‐ az elektron kis tömege és a földi nehézségi gyorsulás kicsiny értéke miatt ‐ a gravitáció gyakorlatilag elhanyagolható.) Megállapíthatjuk tehát, hogy az adott erejű elektromágneses terekkel (földi gravitációval vagy anélkül) nem lehetséges, hogy egy elektron egyenes vonalban, egyenletesen mozogjon. |
|