A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A mérés eszközei: 4 db 1,5 literes üdítőspalack, csavarok, fogó, gázláng, vonalzó, tolómérő, alkoholos filctoll, stopperóra.
A mérés előkészítése. A méréshez 4 egyforma 1,5 literes üdítős palackot használtam (átmérője mm, magassága kb. 25 cm). A palackok alján gázlánggal felizzított csavarokkal olvasztottam lyukakat, ezek a csavar hőmérsékletének köszönhetően közel szabályos kör alakúak lettek: az egyes lyukak átmérői rendre mm, mm, mm és mm. A lyukak körül csak kevés sorja jelent meg, ezeket is megpróbáltam eltávolítani. A palackokat a lyukak elkészítése után néhány cm magasságban megtöltöttem vízzel, majd hagytam kiürülni a lyukon keresztül: ez meghatározza a lyuk magasságát, ahová nullaszintjét kell igazítani. Itt alkoholos filccel megjelöltem a palackot, majd efölött cm-enként beosztottam a palack alsó részét, egészen addig, amíg a palack nyaka nem kezdett el szűkülni: az utolsó jelzés 18 cm-es magasságba került. A beosztások hibája kevesebb, mint 1 mm, ezt más hibaforrások mellett elhanyagolhatjuk. A mérés menete. A palackot feltöltöttem teljes magasságban vízzel, majd a mosogató szélére állítottam, és hagytam a vizet kifolyni. Amikor a vízszint elérte az első ( cm-es) jelet, elindítottam a stopperórát, majd minden osztás elérésekor részidőt mértem. Minden palackkal ötször mértem, az adatok átlagával számoltam. A magasságig megtöltött palack kiürüléséhez szükséges időnek és a legfelső jelig feltöltött palack magasságig történő kiürülési idejének összege együtt a teljesen feltöltött palack kiürülésének idejét () adja: . A mérés során a leírásból láthatóan értékeit mérjük értékeire, ebből számítjuk -t. A vízszint egyes jelekhez való megérkezésére elég jól fel lehetett készülni, viszont a felületi feszültség miatt a palack szélén felkúszó vízszint megnehezítette a leolvasást. Mindezek alapján az időmérések hibáját kb. 0,2 ‐ 0,3 s-nak vehetünk, ez legkisebb értékeitől eltekintve elhanyagolható.
A mért adatok lyukméretnél:
Hasonló táblázatot készítettem a többi lyukátmérőhöz tartozó mérési adatokból is. (Ezeket terjedelmi okokból nem közöljük. A szerk.)
A mért adatok feldolgozása. A mérés során a H0=18 cm magasságig feltöltött üvegből H magasságig való kiürülés időtartamát, t(H)-t mérjük közvetlenül. A palack teljes kiürülési ideje t(0), így a H magasságból való kiürülés időtartama T(H)=t(0)-t(H) módon számolható. T kiszámítása előtt a t-re kapott adatokat átlagoltam, azokkal számoltam tovább. (Nyilvánvalóan ugyanezt az eredményt kapnánk akkor is, ha a két műveletet fordított sorrendben végezzük el.) A Torricelli-törvény szerint a kifolyási sebesség nem függ a lyuk méretétől, csak a folyadékoszlop magasságától. Ebből az következik, hogy az egységnyi idő alatt kifolyó víz térfogata arányos a lyuk keresztmetszetével (az átmérő négyzetével), emiatt a kifolyási idő a keresztmetszettel fordítottan arányos. Az elméletből következő összefüggést a mérési adatok segítségével megerősíthetjük. A következő táblázat Td2 értékét tartalmazza (s⋅mm2 egységben) 5, 10 és 15 cm-es vízoszlopokra:
h [cm] 2,5 mm 3,4 mm 4,6 mm 5,5 mm 5989 948 10601016 101470 1390 15401480 151850 1740 19301850
Az átmérő relatív hibája nagyságrendileg 140=2,5%, ezért a táblázat adatainak relatív hibája ennek kétszerese, kb. 5%. Ezen a hibahatáron belül a táblázat soraiban szereplő adatok azonosak, ebből az elméleti megfontolás helyességére következtethetünk. Érdekes megfigyelni, hogy a 3,4 mm-es lyukhoz mindig kisebb, a 4,6 mm-es lyukhoz nagyobb adat tartozik, mint az átlag: ezt lehet, hogy a d mérésénél elkövetett nagyobb hiba okozza. A közölt információ szerint a palack kiürüléséhez szükséges idő felírható T=AHα alakban, és a feladat α meghatározása. Az összefüggés igazolására a mért adatokat a gnuplot program segítségével ábrázoltam, majd a megadott alakú görbét illesztettem rájuk. (Számítógép nélkül ez úgy oldható meg, hogy lnT-t ábrázoljuk lnH függvényében, majd a grafikonra egyenest illesztünk. Az α kitevő az egyenes meredekségéből olvasható le.) Az adatokra valóban nagy pontossággal illeszthetők voltak ilyen alakú görbék, és az állandók és azok hibájának kiszámított értékei:
d [mm] α A [s m-α]2,5 0,5700±0,0002 872,7±0,4 3,4 0,5541±0,0003 430,7±0,3 4,6 0,5446±0,0005 256,0±0,3 5,5 0,539±0,001 169,3±0,4
A hatványkitevő értéke tehát 0,5 és 0,6 között mozog, kisebb lyukakra nagyobb az értéke. A kitevő elméleti értéke (az alább ismertetendő megfontolások szerint) 0,5; ennél a mért adatok határozottan nagyobbak. Ennek legvalószínűbb oka, amely a tendenciát is magyarázhatja, a lyukban áramló vízben fellépő belső súrlódás miatti energiaveszteség.
Kiegészítés: elméleti megfontolások. A Torricelli-törvény kiegészített alakja figyelembe veszi, hogy a lyuk körül kialakuló örvények felemésztik a mozgási energia egy részét: eszerint a kiömlési sebesség v=k2gh alakban adható meg, ahol k a lyuk kialakítására jellemző állandó. Felhasználva a víz térfogatának csökkenése és a kiáramlási sebesség közötti összefüggést, valamint a Torricelli-törvény fenti alakját, a magasság csökkenése és az időtartamok közötti kapcsolatra a következő differenciálegyenlet adódik: aminek megoldásából következik; a hatványkitevő elméleti értéke tehát 0,5. Mivel a mért értékek ehhez közel állnak, ezért megpróbálhatunk az adatokra ilyen, T=BH alakú görbét illeszteni. A B-re elméletileg kapott kifejezés alapján meghatározható k értéke is. Az alábbi táblázat ezeket a (mérési adatok alapján) számított értékeket tartalmazza:
d [mm] B[s m-(1/2)] k2,5 749,4±5,9 0,697±0,094 3,4 382,8±5,9 0,737±0,082 4,6 232,2±1,20,664±0,064 5,5 155,5±0,70,694±0,061
A (viszonylag magas) hibahatáron belül k értékei azonosak, ez a lyukak hasonló kialakítására utal; a k értékeiben megfigyelhető különbségek illeszkednek a Td2-nél megfigyelt szisztematikus eltérésekhez. k átlagértéke 0,70±0,038, ezt a vastag palacktalpba lyukasztott sima körlyukra jellemzőnek tekinthetjük.
|