Feladat: B.4600 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Lajkó Kálmán ,  Mócsy Miklós 
Füzet: 2015/január, 17 - 18. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Feladat, Teljes indukció módszere, Prímszámok, Konstruktív megoldási módszer
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2014/január: B.4600

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. a) Jelölje az első n prímszámot p1<p2<...<pn.
Megadunk egy algoritmust, amellyel két részre lehet őket osztani úgy, hogy a két részben a tagok összege megegyezzen, ha n=20132014.
Először pn-et betesszük az első részbe, utána pn-1-et a második részbe. Ezután minden lépésben a még be nem osztott prímszámok közül a legnagyobbat oda tesszük, ahol a tagok összege kisebb (ha éppen egyenlő a két összeg, akkor tetszés szerint választunk). Vagyis a k-adik lépés után a pn,pn-1,...,pn-k+1 prímek lesznek szétosztva két részre.
Megmutatjuk, hogy a két részben a tagok összege legfeljebb pn-k+1-gyel, vagyis az utoljára beosztott prímmel térhet el. Ezt k szerinti teljes indukcióval bizonyítjuk, k=1-re az állítás nyilvánvalóan teljesül.
Tegyük fel, hogy az állítást már igazoltuk k-ra, megmutatjuk, hogy k+1-re is igaz. Az indukciós feltevés szerint a pn,pn-1,...,pn-k+1 prímeket két részre lehet osztani úgy, hogy a két részben a tagok összege legfeljebb pn-k+1-gyel tér el. Ha a soron következő pn-k prím beosztása után abban a részben lesz nagyobb a tagok összege, ahova kerül, akkor legfeljebb pn-k-val lehet nagyobb, mint a másik részben, hiszen eddig a másik részben nagyobb (vagy éppen ugyanannyi) volt a tagok összege. Ha pedig továbbra is a másik részben marad nagyobb az összeg, akkor az eltérés az indukciós feltevést is használva legfeljebb pn-k+1-pn-k. Ez viszont Csebisev tétele szerint valóban legfeljebb pn-k, hiszen ellenkező esetben a pn-k szám és annak kétszerese közé nem esne prím.
Ezzel beláttuk, hogy tetszőleges 1kn esetén a k-adik lépés után a két részben a tagok összege legfeljebb pn-k+1-gyel, vagyis az utoljára beosztott prímmel térhet el. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utolsó prím, vagyis a 2 hozzáadása után a két rész különbsége legfeljebb 2 lesz. A különbség nem lehet 1, hiszen n=20132014 esetén az első n prímszám összege páros, így a két részben a számok összegének ugyanaz a paritása. Ha a különbség 0, akkor készen vagyunk, találtunk egy jó beosztást.
Most tegyük fel, hogy a különbség 2. Ekkor a 2 hozzáadása előtt a két részben az összeg éppen egyenlő, ezt a közös értéket jelölje S. A szimmetria miatt feltehető, hogy a 3 az első részbe került. Ekkor az 5 nem kerülhetett az első részbe, ugyanis ekkor a 7 beosztása után a két részben S-8, illetve S lett volna a prímek összege, és így 7-nél nagyobb lett volna a különbség. Tehát az 5 a második részbe került.
Először tegyük fel, hogy a 7 az első részbe került. A 11 nem kerülhetett az első részbe, mert akkor a 13 beosztása utáni különbség (S-5)-(S-3-7-11)=16>13 lett volna, így a 11 a második részbe került. Ha a 11-et áttesszük az első részbe, a 3-at és a 7-et pedig a másodikba, akkor az elsőben S+1, a másodikban S-1 lesz az összeg, így a 2-t a másodikba téve egyenlő összegeket kapunk.
Végül tegyük fel, hogy a 7 a második részbe került. Az előzőekhez hasonlóan látható, hogy a 11 csak az első részbe kerülhetett. Ekkor viszont a 11-et áttéve a második részbe, az 5-öt és a 7-et pedig az elsőbe, a két kialakuló összeg megint S+1 és S-1, vagyis a 2-t a második részbe téve ismét egyenlő összegeket kapunk.
Ezzel megmutattuk, hogy n=20132014 esetén a kívánt szétosztás megvalósítható.
b) A 20142013 szám páros, így az első 20142013 prímszám összege páratlan, hiszen egy darab páros szám (2) és páratlan sok páratlan szám összege. Ebből azonnal következik, hogy nem lehet két részre osztani az első 20142013 prímszámot úgy, hogy azokban a tagok összege megegyezzen.
 
II. megoldás az a) részre. Az I. megoldásban ismertetett algoritmust használva a következőképpen is okoskodhatunk. Legyen az n-5-ödik lépés után kapott két összeg A és B, melyek eltérése az előzőek szerint legfeljebb p6=13. Legyen AB. Mivel n=20132014 esetén A+B páros (páros sok páratlan prím összege), ezért B-A lehetséges értékei: 0,2,4,6,8,10,12. Elég megmutatni, hogy a 2,3,5,7,11 prímeket mindegyik esetben szét lehet úgy osztani két részre, hogy a két rész különbsége éppen B-A legyen. Ehhez a 12-nél nem nagyobb páros nemnegatív egészeket kell felírnunk az első 5 prímszám előjeles összegeként, ami mindegyik esetben megtehető:
0=2-3+5+7-11,2=-2+3+5+7-11,4=-2-3+5-7+11,6=2+3+5+7-11,8=-2-3-5+7+11,10=-2+3+5-7+11,12=2-3-5+7+11.